Harry Potter: Vörös és Zöld volume 3

Chapter 62: Vissza a Roxfortba

Lucy agya olyan sebesen pörgött az előbbi bódultság után, hogy szinte beleszédült. Miért mentek vissza Harryék a Roxfortba? Az a mostani helyzetben felér egy öngyilkossággal! Ráadásul riasztóbűbájt szórtak egész Roxmortsra, meg se tudják közelíteni a Mézesfalást anélkül, hogy a halálfalók ne tudnák meg, hogy megérkezett!

Ugyanakkor biztos volt benne, hogy nem ok nélkül tért vissza. Talán köze van ahhoz, amit látott Voldemort elméjében; ő biztosan többet ki tudott venni belőle, hiszen ő végig tudta követni a gondolatmeneteket és biztosan több információhoz jutott. Nyilván tudta, mit vállal, mikor visszatért; de miért nem szólt neki róla? A knúton egy árva üzenet sem várta, abban viszont biztos volt, hogy Neville azonnal szólt, amint meglátta őket.

Tudta, hogy ez az, amire a roxfortosok régóta vártak. Luna eleget mesélt róla és az izgalom Ginny arcán szintén erről árulkodott. Fred és George is teljesen felpörögtek, alig várták, hogy újra harcolhassanak és kiűzhessék Pitont meg Carrowékat a Roxfortból. Egyedül Draco nem tűnt lelkesnek; ő ugyanolyan gondterhelten ráncolta a homlokát, mint Lucy.

- Mire várunk még? - jelentette ki Fred. - Menjünk vissza mi is!

- Neville riadóztatta a DS-t! - bokszolt a levegőbe George. - Végre visszavesszük a Roxfortot!

- Lassítsatok! - próbálta lehűteni őket Lucy. - Lehet, hogy Harryék semmi ilyesmire nem készülnek.

- Az lehet, viszont már így is túl sokáig hagytuk halálfalók kezén az iskolát - vélekedett Ginny. - Te nem voltál ott, nem tudod, mit műveltek a diákokkal. És most, hogy Harry visszatért, és hogy Tudjukki tudja, mit csinálnak, jobb lenne, ha visszavennénk, hogy legyen egy hely, ahol képesek vagyunk kiállni ellene. Figyelj, ott van McGalagony, Flitwick, Bimba, a teljes tanári kar, akik mind a mi oldalunkon állnak! És Piton, meg Carrowék csak hárman vannak. Még ha küldenek is erősítést, mi már felállíthatunk egy védelmi rendszert, hogy kívül tartsuk őket.

Lucynak el kellett ismernie, hogy ebben van igazság; ahogy abban is, hogy Ginny mennyire megedződött a DS vezetése alatt. Ráadásul már az ő agyát is megfertőzte a gondolat, hogy végre kiűzheti Pitont a Roxfortból, hogy végre felszabadíthatja az iskolát és visszaveheti az otthonát.

- Jól van - állt fel, lelkében újonnan feltámadt elszántsággal. - Akkor irány a Szárnyas Vadkan!

- Én nem megyek - szólalt meg Draco, mire mindenki döbbenten kapta felé a fejét.

- Hogyhogy nem jössz? - kérdezte Lucy.

- Ha ti visszaveszitek az iskolát, akkor biztosan fognak küldeni erősítést a minisztériumból és az összes halálfaló össze fog gyűlni a birtok határán - állt fel Draco is. - Jól fog jönni egy fül, aki odakint van velük és beküldi nektek, hol terveznek támadni és mivel.

- Nem - vágta rá Lucy. - Nem engedlek vissza, többé nem...

- Ha meglátnak a soraitokban, azonnal megölik a szüleimet - érvelt tovább hideg logikával Draco. - Ráadásul idő sincs arra, hogy mindenkit meggyőzzünk. Jobb, ha egyelőre azt hiszik, ellenük vagyok, így képes leszek jobban játszani a szerepemet. Tudom, hogy veszélyes, de csak én tudok információkat adni nektek.

Veszélyes? Ez felért egy öngyilkos küldetéssel. De Lucy látta Draco szemén, hogy nem fogja tudni meggyőzni. Draco már döntött és a legtöbb, amit tehetett, hogy a legnagyobb elővigyázatossággal küldi vissza, hogy minél több esélye legyen a túlélésre.

- Visszamegyek a kúriára - mondta Draco. - Úgy teszek, mint aki nagy harcok árán szökött meg. Majd kitalálok valamit, mi történt velem, hogy hiteles legyen a kép. Biztos vagyok benne, hogy amint hírét veszik, hogy visszatértetek a kastélyba, odarendelnek mindenkit. Megpróbálhatom szabotálni a terveiket...