Harry Potter: Vörös és Zöld volume 3

Chapter 18: Fagyos karácsony

- Szóval Piton felajánlotta, hogy segít neki? A szó szoros értelmében felajánlotta a segítségét?!

- Ha még egyszer megkérdezed ezt - mordult fel Harry -, egy marék kelbimbóval fogom be a szádat.

- Csak biztos akarok lenni benne! - védekezett Ron. A fiúk és Lucy az Odú konyhájában álltak, és egy nagy rakás pucolnivaló kelbimbóval szemeztek. Kint az ablakon túl szállingózott a hó. Míg a fiúk folyton a Malfoy és Piton közti beszélgetésről vitatkoztak, addig Lucy igyekezett olyan természetesen viselkedni, ahogyan csak tudott. Már az elején maximálisan egyetértett Harryvel, csakhogy ne kelljen belefolynia a vitába és nehogy véletlenül elszólja magát.

- Igen, Piton felajánlotta neki a segítségét! - ismételte századszor is Harry. - Azt mondta, megígérte Malfoy anyjának, hogy megvédi őt, mármint Malfoyt. Le is tette a megszeghetetlen esküt, vagy mi a fenét...

- Letette a Megszeghetetlen Esküt? - ejtette el a kését Lucy, elfeledkezve a fogadalmáról. Elkerekedett szemekkel bámult Harryre. - Nem lehet... biztos ezt mondta?

- Igen, biztos. Miért, az micsoda?

Lucy túlságosan döbbent volt ahhoz, hogy válaszoljon, de Ron szerencsére megmentette számára a helyzetet.

- Hát... a Megszeghetetlen Eskü olyan eskü, amit nem lehet megszegni...

- Képzeld, erre magamtól is rájöttem - élcelődött Harry. - Miért, mi történik azzal, aki megszegi?

- Meghal - felelte lakonikusan Ron. - Egyszer, még öt éves koromban, Fred és George megpróbált rávenni, hogy tegyek le egy ilyen esküt. Csak egy hajszálon múlott. Már fogtuk egymás kezét Freddel, meg minden, amikor apánk ránk talált. Iszonyúan kiakadt... - Ron szemében nosztalgikus fény csillant. - Akkor láttam apát először és utoljára olyan dühösnek, amilyen anya szokott lenni. Fred azt állítja, a bal feneke azóta is zsibbad attól, amit akkor kapott.

- Nem érdekel Fred bal feneke...

- Miről van szó? - kérdezte a bal fenék tulajdonosa az ajtóból, majd ikertestvérével együtt besétált a konyhába. - Odasüss, George, milyen aranyosak! Késsel pucolják a kelbimbót!

- Két hónap és pár nap múlva betöltöm a tizenhetet - morogta sértődötten Ron. - Ne félj, attól kezdve a pálcámmal fogom csinálni!

- Nem gáz, öcskös - felelte George, azzal ledobta magát egy székre, és fellendítette lábát a konyhaasztalra. - Addig még számos alkalommal bemutathatod, hogyan kell szakszerűen használni a... hoppacsek!

- Ez a te műved! - csattant fel Ron, és bekapta vérző hüvelykujját. - Na várj csak, ha tizenhét leszek...

Fred ásítva legyintett.

- Akkor majd elkápráztatsz minket eddig jól titkolt varázstehetségeddel, mi?

- Apropó jól titkolt tehetség... - szólt homlokráncolva George. - Ronald öcsém, mi igaz abból, amit Ginny mesélt rólad meg egy Lavender Brown nevű hölgyikéről?

Ron elpirult, és ismét a kelbimbók felé fordult, de a szája sarkában mosoly bujkált.

- Mi közötök hozzá?

- Ez ám az ütős válasz! - gúnyolódott Fred. - Nem is tudtam, hogy ilyen jókat tudsz kitalálni. Nos, öcsikém, igazából arra lennénk kíváncsiak... hogy miként került sor a dologra.

- Miről beszélsz?

- Balesetet szenvedett szegény lány?

Lucyt akkora nevetőgörcs fogta el, hogy kétrét görnyedt, miközben a konyhapultba kapaszkodott. Fred elégedett mosollyal nyugtázta sikeres poénját.