Harry Potter: Vörös és Zöld volume 3

Chapter 48: Életveszély

Lucy másnap reggel hideg fém érintését érezte a tenyerében. Kinyitotta a szemét, és ekkor megpillantotta a sarlót, amin egész este beszélgetett Dracoval, rajta az ő utolsó üzenetével. Lucy végigsimított a szavakon, miközben az arcán mosoly bujkált. Fogalma sem volt, mennyire vágyott már egy ilyen beszélgetésre, amíg el nem kezdődött. Hiányzott neki Draco, az, hogy piszkálódjanak egymással, hogy szidják a házik mennyiségét, hogy elküldjék Pitont a fenébe, hogy kviddicsről meg minden ilyesmiről beszélgessenek...

De ennek már vége. Többé már csak vágyakozhatnak ezek után, reménykedve, hogy megérik, hogy át is éljék.

Lucy mégse tudott ellenállni a gondolatnak, mikor Draco felhozta azt, amin ő Tonksnak köszönhetően már elgondolkodott. A távoli jövő homályos, bizonytalan képét, amit együtt tervezgettek, még ha csak néhány pillanatig is. Olyan luxus volt ez, amit nem volt szabad megengedniük maguknak és mégis; mikor Lucy visszajátszotta a beszélgetést a fejében, nem tudta megakadályozni a szívét, hogy őrült vágtába kezdjen. Igen, szeretett volna egy nap gyerekeket, akiknek ugyanúgy mesélhet majd, mint neki Mr Weasley; szeretett volna egy nap békében élni, miközben élete minden pillanatát megosztja Dracoval; meg akart szabadulni Voldemort árnyékától, végre szabad akart lenni, hogy azt tehesse, amit akar.

Tényleg olyan nagy kérés lenne ez?

Lucy sóhajtott, majd felült a hálózsákjában és a hátizsákja után nyúlt. Ahogy kutakodott benne váltásruha után, hirtelen a kezébe akadt a zanzárdbőr-erszény. Lassú mozdulatokkal kivette, kilazította a csomót és kivette belőle az első tárgyat, amire ráfogott: és ez történetesen a zöld ékkő volt, amit még Egyiptomban vett évekkel ezelőtt. Megdörzsölte, mire a kő ragyogni kezdett, zöld fénybe borítva a sátor berendezési tárgyait. Lucy sajgó szívvel gondolt Harryre, aki most is ki tudja, merre jár, céltalanul kóvályog az országban és biztosan magát okolja, amiért Ron otthagyta őket. A lány néha érezte Harry hangulatát, de mivel három hónapja nem látta, a köztük lévő kapcsolat mintha kopott volna. Az időnkénti fájdalmon kívül, ami a sebhelybe hasított, semmi információja nem volt róla, ami biztosan a hosszú különlétnek volt köszönhető.

A fény lassan elhalványult, majd kihunyt, ahogy Lucy nem dörzsölte tovább a követ. Harry is hiányzott neki, néha már Draconál is jobban, ráadásul ezek a fantáziálások, amik néha a szerelmével kapcsolatosan felötlöttek benne, szomorúan világítottak rá a tényre, hogy Harryvel már soha nem élhetnek együtt egy családként. Ha ennek vége és mindhárman túlélik, Lucy talán összeköltözik Dracoval (ez a fiútól is függött) és Harry is biztosan elkezdi élni a saját életét. Mindketten felnőttek, méghozzá úgy, hogy csupán egyetlen év jutott nekik, amikor testvérekként élhettek együtt. Nyilván ezután is ott lesznek egymásnak, de azért ez mégsem ugyanaz...

Lucy arcán végigfolyt egy könnycsepp, de a lány nem tett semmit, hogy eltüntesse. Úgy érezte, bőven megér ennyit az elrabolt gyerekkora, amit már megsiratott Godric's Hollowban. Még akkor is, ha amint felkel, el kell tüntetnie ezeket a nyomokat, hogy a többiek azt az erős vezetőt lássák benne, akivé vált.

Nem is sejtette, hogy hamarosan mennyire nehézzé válik bizakodónak és reménykeltőnek maradnia. Ahogy telt az idő, úgy keményített be a minisztérium egyre jobban és úgy vesztették el egyre többen a hitüket. Mindennapossá váltak a mugligyilkosságok, a dementorcsókok és a razziák, így Lucy jóformán kénytelen volt a Menedékben rostokolni és csak azon alkalmakkor elhagyni azt, mikor Arran szigetére ment, hogy kémkedjen az új tábor után. Ránézésre nem úgy tűnt, hogy nagyobb védelemmel van ellátva, mint az eddigiek, viszont az, hogy Kingsley kiesett a bejáratosok köréből, jelentősen visszavetette őket. Az exauror alig két nap alatt rendbejött, de mivel rájöttek, hogy a rendnek dolgozik, nem mehetett vissza dolgozni. Emiatt a Potterfigyelő mellett segített bujdosókat keresni, megfigyelni a begyűjtő-tábort, és ő is állandó lakója lett a Menedéknek. De az általa szerzett információk nagyon hiányoztak az akció megtervezésénél.