Rosalie Deanchester alig várja, hogy tizenegy évesen a Roxfortba mehessen. De a szülei titokzatos halála meggátolja őt ebben. A lány csak tizenkét évesen kerül be a Roxfortba. A lány ereje-ami eddig nem mutatkozott-már erősödik. Rosalie ereje nem so...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Másnap reggel hamar keltem fel. Kate nem volt az ágyában. Biztos elindult már. Felöltöztem, majd elindultam az órámra. De ekkor hirtelen Kate jelent meg az ajtó előtt.
—Nem megyünk sehova, ameddig el nem mondod, hogy mi volt az a tegnapi!- tette keresztbe a kezeit.
—Én se tudom! Sose történt még ilyen velem! Egyszerre csak átjár az energia, a többi meg jött magától...
—De, ha meg tudsz róla valamit szeretném tudni!- mondja, majd átölel.
Ezután együtt indultunk meg az első óránkra. Már majdnem beléptünk a terembe, amikor meghallottam McGalagonyt.
—Mrs Deanchester!- szól nekem, Kate-val együtt fordulunk meg. —Dumbledore professzor várja!
—De órám lesz!- nézek a terem felé.
—Azt majd elintézem! A jelszó Citrompor!- mosolygott, majd bement a terembe, Kate-val együtt.
Én pedig egyből megindultam a lépcsőn. Végig mentem pár folyosón, majd megálltam a magas és roppant csúnya kőszörny előtt.
—Citrompor!- szóltam fennhangon.
A kőszörny nyomban életre kelt, és felugrott. Mögötte megnyílt a fal. A falon túl egy csigalépcső tárult elém, ami folyamatosan emelkedett, mint holmi spirális mozgólépcső. Felléptem az első lépcsőfokra, és a fal mögöttem be is zárult. Körben forogva emelkedtem egyre magasabbra, s végül megérkeztem egy fényes tölgyfaajtó elé, amelyet griffmadarat mintázó réz kopogtató díszített. Beléptem az ajtón és egyből megláttam Dumbledore professzort.
—Örülök, hogy eljöttél kedvesem!- mosolygott rám. —Gyere ülj le!
Tettem, amit kért.
—A mai napon tudomásomra jutottak a tegnapi párbajszakkörön történt dolgok! Szeretném, ha koncentrálnál és megmutatnád nekem azt, amit tegnap csináltál!
Lenéztem a kezemre, majd erősen koncentrálni kezdtem. Ekkor megéreztem az enegriát a testemben. Kinyitottam a szemem és a kezem körül újra piros fénynyaláb lebegett.
—Bámulatos!- mondta a professzor. —Tudod mi ez az erő?
—Nem!- válaszoltam, majd becsuktam a szemem, így a piros fénycsóva eltűnt.
—Ezt az erőt telekinézisnek nevezik. Ezt az erőt csak nagyon kevés varázsló vagy boszorka képviseli. Telekinézisen azt értjük, hogy te nem a pálcáddal, hanem az elméddel és a kezeddel tudsz varázsolni, tárgyakat elmozgatni. De mivel még igen fiatal vagy, nemtudod annyira irányitani, ha esetleg mérgesebb vagy. Ezen szeretnénk segíteni!
—Segíteni?- kérdezem.
—Piton professzor, időben jött!- mondta Dumbledore, mire hátra fordultam és megláttam a fekete hajú bájitaltanárt.
