Rosalie Deanchester alig várja, hogy tizenegy évesen a Roxfortba mehessen. De a szülei titokzatos halála meggátolja őt ebben. A lány csak tizenkét évesen kerül be a Roxfortba. A lány ereje-ami eddig nem mutatkozott-már erősödik. Rosalie ereje nem so...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
—Megyek, megkérdezem a mozdonyvezetőz, mi történt- szólt Hermione.
Éreztem, ahogy a lány elmegy előttem, majd a hangokból ítélve kinyílt az ajtó, s a következő pillanatban két sikkantás hallatszott.
—Ki vagy?
—Te ki vagy?
—Ginny?
—Hermione?
—Mit csinálsz itt?
—Ront keresem.
—Gyere be, és ülj le...
—Ne ide!- szólt gyorsan Harry mellőlem. —Itt én vagyok!
—Au!- jajdult fel Neville.
—Csend!- szólt rájuk egy rekedt hang.
Úgy tűnt, Lupin professzor végre felébredt. A hirtelen beálló csendben mocorgást hallottam a sarokból.
A következő pillanatban valami halkan roppant, és a fülkét remegő fény töltötte be. Lupin professzor mintha egy maréknyi lángnyelvet tartott volna a kezében. Arca még mindig betegesen sápadt volt, de a szeme élénken csillogott.
—Maradjatok a helyeteken!- utasított minket rekedt hangján, majd óvatosan felállt, és kinyújtotta maga előtt a lángot tartó kezét.
Mielőtt azonban az ajtóhoz lépett volna, az lassan kinyílt. A táncoló lángnyelvek fényében egy hórihorgas, köpönyeges alak körvonalai rajzolódtak ki. A jövevény arcát mélyen lehúzott csuklya takarta. Pillantásom lefelé siklott, ami láttam, attól görcsbe rándult a gyomrom. A köpeny résén egy zöldesszürke, nyálkásan fénylő, cafatos kéz lógott ki. Mintha egy oszló vízihulla keze lett volna...
Az alak bizonyára megérezte a tekintetem, mert keze egy szempillantás múlva eltűnt a fekete köpeny leomló redői közt.
Azután hosszú, elnyújtott hörgés hallatszott a csuklya alól: az arctalan alak mély lélegzetet vett - mintha nem is a levegőt, hanem valami mást akarna beszippantani a környezetéből.
A fülkében tartózkodókon jéghideg fuvallat söpört végig. Éreztem, hogy elakad a lélegzetem. A hideg behatolt a bőröm alá, szétáradt a mellkasomban, átjárta még a szívemet is... Olyan érzés volt, mintha az összes boldogságom eltűnne és soha többé nem lehetnék boldog... Ekkor a lény Harry felé fordult, és mintha az arcát kezdte volna el beszippantani. Lupin a pálcájat a csuklyás felé tartotta, s akkora fénycsóva tört elő, hogy a lény eltűnt.
Azonban Harry elájult, s földön kötött ki. Közben a fények is visszajöttek, illetve újra elindultunk.
—Harry!- térdeltem a fiú mellé. —Harry! Válaszolj!
—Mi-mi van?- Harry lassacskán kinyitotta a szemét.
