Rosalie Deanchester alig várja, hogy tizenegy évesen a Roxfortba mehessen. De a szülei titokzatos halála meggátolja őt ebben. A lány csak tizenkét évesen kerül be a Roxfortba. A lány ereje-ami eddig nem mutatkozott-már erősödik. Rosalie ereje nem so...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az idő csak úgy telt az Odúban. Napjaim jó részét olvasással töltöttem. Néha néztem, ahogy Harry, Ron, Ginny és Hermione kviddicseznek. Ahol tudtam segítettem Mrs. Weasleynek a házban, és a kertben egyaránt. Esténként pedig a főzésben segítettem.
A máskülönben boldog, békés nyarat azonban beárnyékolta több rossz dolog is. A Próféta szinte napi rendszerességgel számolt be titokzatos eltűnésekről, különös incidensekről, sőt, halálesetekről.
Viszont velem is volt valami. A lila, zöld foltjaim nem igazán múltak el. Fájdalmat pedig csak akkor éreztem, ha esetleg hozzáértem. Az étkezési "rendszerem" se volt a legjobb, hisz volt, amikor semmit nem ettem napokig és nem éreztem rosszul magam.
Ma, Harry születésnapján pedig megjelent Lupin is, de nem jó hírekkel.
—Megint két dementortámadás történt- mondta, miközben Mr. Weasley letett elé egy jókora szeletet a születésnapi tortából. —És megtalálták Igor Karkarov holttestét egy kunyhóban fent északon. Ott volt fölötte a Sötét Jegy - őszintén szólva már az is csoda, hogy egy egész évig életben maradt, miután otthagyta a halálfalókat. Sirius öccsét, Regulust emlékeim szerint már pár nap után elkapták.
Mrs. Weasley rosszalló pillantást vetett rá.
—Beszéljünk inkább valami másról...
—Florean Fortescue-ról hallottál, Remus?- kérdezte Bill, akinek Fleur percenként újratöltöttr a poharát borral. —Tudod, neki volt az a...
—... fagyizója az Abszol úton?- vágott közbe Harry. —Mindig kaptam tőle ingyenfagyit. Mi történt vele?
—Minden jel szerint elhurcolták.
—De hát miért?- kérdezte Ron.
—Ki tudja? Magára haragította őket valamivel. Kár érte, rendes fickó volt.
Mrs. Weasley mérgesen bámult Billre.
—Ha már az Abszol útnál tartunk- kapcsolódott be a beszélgetésbe Mr. Weasley —, sajnos úgy tűnik, Ollivander is eltűnt.
—Micsoda?- hüledeztem.
—Az üzelete üres, dulakodásnak nincs nyoma. Nem lehet tudni, hogy önszántából ment-e el, vagy elrabolták.
A meglehetősen nyomott hangulatúra sikeredett zsúr másnapján megérkezett a Roxfortból a szokásos értesítés és a tankönyvlista. Harry levele meglepetéshírrel is szolgált: kinevezték a kviddicscsapat kapitányának.
—Akkor mostantól egyenrangú vagy a prefektusokkal!- lelkendezett Hermione. —Használhatod a külön fürdőnket meg minden!
Ron csillogó szemmel nézegette a kapitányi jelvényt.
—Emlékszem, mikor Charlie viselt ilyet... Tök jó, hogy te leszel a kapitányunk... Persze csak, ha beveszel a csapatba, ha-ha...
—Most már nem igen halogathatjuk tovább az Abszol úti látogatást- sóhajtott Mrs. Weasley Ron tankönyvlistájára pillantva. —Ha apátok ráér, szombaton túlesünk rajta. Nélküle nem megyek oda.
