Rosalie Deanchester alig várja, hogy tizenegy évesen a Roxfortba mehessen. De a szülei titokzatos halála meggátolja őt ebben. A lány csak tizenkét évesen kerül be a Roxfortba. A lány ereje-ami eddig nem mutatkozott-már erősödik. Rosalie ereje nem so...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Percy iszonyatos, gyomorbavágó fájdalomüvöltése olyan volt, mintha sót szórtak volna a szívembe vájt hatalmas sebbe. Térdre borultam, a szám sikoltásra nyílt, ugyanakkor egy hang sem tudta elhagyni a torkomat. Ron a hajába markolt, arcát könnyek áztatták és olyan kétségbeesetten bámulta Fredet, hogy még csak rá sem tudtam nézni. Ám amúgy sem tudtam elszakadni Fred üveges szemeitől, és az sem tudta ezt megváltoztatni, hogy Percy térdre borult öccse mellett és a vállánál fogva rázni kezdte.
—Nem!- ordította. —Nem! Nem! Nem! Fred! Nem!
Ez az én hibám, gondoltam, engem akart megmenteni, miattam halt meg...
Nem tudtam elhinni, egyszerűen képtelen voltam rá. Fred az előbb még nevetett és ugyanúgy viccelt, mint bármikor máskor. Alig egy perccel ezelőtt még engem védelmezett, alig fél órája még a taktikai megbeszélésen poénkodtak George-dzsal...
Felsikoltottam, miközben előtörtek a könnyeim.
Aztán egy test hullott alá a kastélyfalba robbantott nyílás előtt, és a kinti sötétségből átkok röppentek be, elzúgtak a fejünk körül, belecsapódtak mögöttünk a folyosó falába.
—Feküdj!- kiáltotta Harry valahonnan a hátam mögül. Éreztem, hogy valaki megragadja a karomat, és arrébb húz, míg Percy ráfeküdt Fredre, testével védve őt. —Gyerünk! Rosa, Percy, menjünk innen!
—Percy!- Ron korom- és porlepte arcát könnyek csíkozták. Megmarkolta bátyja vállát, húzta őt, de Percy nem mozdult. —Nem segíthetsz már rajta! Gyere, vagy mi is itt fogunk...
Hermione velőtrázóan felsikoltott, és nem kellett kérdeznem, miért. Egy kisebb autó méretű óriáspók igyekezett befelé a falon robbantott lyukon: Aragog egyik leszármazottja harcba szállt az ostromlók oldalán.
Ron és Harry egyszerre harsogták el átkukat; a két varázs egyesült, a szörnyeteg irtóztató rángatózással hátrahanyatlott, és eltűnt az éjszakában.
—A barátait is elhozta!- kiáltotta társainak Harry, miközben a lyukon kihajolva lepillantott a mélybe. A falon további óriáspókok másztak felfelé: a halálfalók nyilván behatoltak a Tiltott Rengetegbe, és a kastélyra szabadították a hordát. Harry kábítóátkok sorát küldte feléjük; sikerült megbénítania az élen haladó szörnyeteget, az lezuhant és magával sodorta társait, így valamennyit elnyelte a mélység. Ekkor azonban újabb átkok érkeztek a lyuk felé; olyan közel zúgtak el Harry feje mellett, hogy meglebbentették a haját.
—Tűnés innen, gyerünk!
Harry egy-egy lökéssel útnak indította Hermionét és Ront, majd lehajolt, hogy Fred hóna alá nyúljon. Percy és én, látva, hogy mit akar csinálni, segítettünk; szinte guggolva, hogy az alulról beszálló átkok ne érhessenek minket, közös erővel elvonszoltuk Fredet a lyuk elől.
—Jól van- zihálta Harry. Betámasztottuk Fred testét egy falmélyedésbe, ahol korábban egy lovagi páncélzat állt. A szükségesnél egy másodperccel se bírtam volna tovább nézni a halottat, így amint végeztünk az elhelyezésével, letöröltem könnyeimet, és eliramodtam Ron és Hermione után, Harryvel az oldalamon.
