Rosalie Deanchester alig várja, hogy tizenegy évesen a Roxfortba mehessen. De a szülei titokzatos halála meggátolja őt ebben. A lány csak tizenkét évesen kerül be a Roxfortba. A lány ereje-ami eddig nem mutatkozott-már erősödik. Rosalie ereje nem so...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A nagyterem bűvös mennyezete sötét volt, és csillagok pöttyözték. Alatta, a házak négy hosszú asztalánál kócos diákok sokasága zsúfolódott össze - sokan utazóköpenyt, mások hálóköntöst viseltek, s itt-ott felderengtek az iskolai kisértetek gyöngyszínű alakjai. Minden szem, élőké és holtaké egyaránt, McGalagony professzorra szegeződött, aki a terem végében emelkedő pódiumról beszélt az összegyűltekhez. Mögötte ott sorakozott a többi tanár, köztük Firenze, az aranysárga kentaur, valamint a Főnix Rendjének odasereglett tagjai.
—... az evakuálást Frics úr és Madam Pomfrey felügyeli. Prefektusok, amikor kiadom az utasítást, sorakoztassák fel a házak tanulóit, és a fegyelem biztosítása mellett vezessék őket az evakuálási pontra.
Én és Harry a fal mellett indultunk el, onnan fürkésztük a Griffendél asztalát, Ront és Hermionét keresve. Sok diákot elnémított a döbbenet, de korántsem mindenki volt ezzel így: a hugrabugos Ernie Macmillan felpattant, és ezt harsogta:
—És aki maradni akar, hogy harcoljon?
Elszórt taps fogadta a kérdést.
—A nagykorúak maradhatnak- felelte McGalagony.
—És mi lesz a holminkkal?- kérdezte egy hollóhátas lány. —A ládánkkal meg a baglyunkkal?
—Nincs idő az ingóságokkal foglalkozni- jelentette ki McGalagony. —Most csak az a fontos, hogy épségben kijuttassuk innen magukat.
—Hol van Piton professzor?- kiabálta egy lány a Mardekár asztala mellől.
—Az igazgató úr, közkeletű kifejezéssel élve, kereket oldott- válaszolta McGalagony professzor, mire a Griffendél, a Hugrabug és a Hollóhát asztala üdvrivalgásban tört ki.
Harryvel most elindultunk a Griffendél asztala mentén, még mindig Ront és Hermionét keresve. Amerre mentünk, fejek fordultak felénk, és izgatott sustorgás kelt a nyomunkban.
—Már megkezdtük a kastély mágikus védelmének kiépítését- folytatta McGalagony —, de az további megerősítésre szorul, különben aligha tartóztatja fel őket sokáig. Ezért arra kérem magukat, gyorsan és fegyelmezetten vonuljanak el, és kövessék a prefektusok...
McGalagony utolsó szavait már senki nem hallotta, mert a termet egyszerre betöltötte egy másik, egy éles, jéghidegen csengő hang. Nem lehetett megállapítani, honnan szól; mintha magukból a falakból áradt volna - talán ott szunnyadt bennük évszázadok óta, akárcsak a szörnyeteg, melynek egykor a hang gazdája parancsolt.
—Tudom, hogy harcolni készültök.
Hirtelen rámarkoltam Harry csuklójára. A diákok közül páran felsikoltottak, sokan összekapaszkodtak rémületükben, és a fejüket forgatták a hang forrásat keresve.
—Az ellenállás azonban reménytelen. Nincs esélyetek ellenem. Nem áll szándékomban megölni titeket. Mélyen tisztelem a Roxfort tanárait, és nem kívánok mágusvért ontani.
