Rosalie Deanchester alig várja, hogy tizenegy évesen a Roxfortba mehessen. De a szülei titokzatos halála meggátolja őt ebben. A lány csak tizenkét évesen kerül be a Roxfortba. A lány ereje-ami eddig nem mutatkozott-már erősödik. Rosalie ereje nem so...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Másnap a reggeli után Kate-val, és a többi Hugrabugossal a helyükön maradtunk, hogy megvárjuk Bimba professzort. Ugyanis az órarendek kiosztása ebben az évben a szokásosnál körülményesebb művelet volt, mert Bimbának minden tanulónál ellenőriznie kellett, hogy az illető megszerezte-e a választott RAVASZ-aihoz szükséges RBF-minősítéseket.
Kate másodpercek alatt megkapta az engedélyt a bűbájtan, a sötét varázslatok kivédése, az átváltoztatástan, a gyógynövénytan és a bájitaltan RAVASZ-szintű folytatására, s nem indult el nélkülem.
Tíz perccel később végre meghallottam a nevemet, persze még mindig nem tudtam megszokni, hogy már nem Deanchester-t hallok...
—Maga jön... Denem- Bimba, papírjait böngészve, hozzám fordult. —Bűbájtan, sötét varázslatok kivédése, gyógynövénytan, átváltoztatástan, bájitaltan... mindegyik rendben van. Meg kell mondanom, Denem, nagyon örülök, hogy ilyen szépen vizsgázott. Tessék, az órarendje...
Pár perccel később Kate-val együtt álltunk fel az asztaltól.
—Nézd!- Kate csillogó szemmel vizsgálta az órarendjeinket. —Most is lyukasóránk van... és lesz még kettő! Ez csodás!
Egy óra elteltével Kate-val megindultunk bájitaltanra, amikor is összetalálkoztunk Harryvel, Ronnal és Hermionéval, s Harry kezében két pergamentekercset tartott.
—Sziasztok!- köszöntem. —Mi ez a két papír?
—Az egyik a tiéd- felelte Harry, majd a kezembe nyomta a pergament.
Én egyből kibontottam a levelet, s Harry is így tett.
Kedves Rosalie! Szeretném, ha ezen a héten csatlakoznál hozzám és Harryhez egy különórára. Kérlek, jelenj meg szombaton este nyolc órakor az irodámban. Remélem, kellemesen telik az új tanév első napja. Üdvözlettel: Albus Dumbledore Ui.: Szeretem a Sav-A-Júj cukrot.
—Különóra?- néztem fel Harryre.
—Nekem se mondott semmit, hogy mit fogunk csinálni rajta...
Végül nem nagyon beszéltünk a témáról, inkább megindultunk a pincébe. A pincefolyosón mindössze tucatnyi diák várakozott. Draco, rajta kívül pedig három másik mardekáros, négy hollohátas és a hugrabugos háztársam, Ernie Macmillan.
Épp csak körül néztünk, mikor már nyílt is a terem ajtaja, és kitüremkedett rajta Lumpsluck hasa. Az öreg varázsló mosollyal fogadta a bevonuló diákokat, engem, Harryt és Zambinit pedig külön köszöntött.
A pincetermet meglepő módon már ekkor gőzfelhők és különös illatok töltötték be. Érdeklődve szagoltam bele a nagy, teli üstök sorába. A négy mardekáros közösen foglalt el egy asztalt, a hollóhátasok szintén saját csoportot alkottak, így Ernie hozzánk csatlakozott. A választott asztalunk mellett álló aranyszínű üstből a legcsábítóbb illat áradt, amit valaha éreztem: egyszerre volt meg benne az anyukám régi csokis sütijének illata, a rózsa illata, és még a faseprűnyél szaga, amit általában Harryn szoktam érezni, mikor lejön a kviddicspályáról.
