Rosalie Deanchester alig várja, hogy tizenegy évesen a Roxfortba mehessen. De a szülei titokzatos halála meggátolja őt ebben. A lány csak tizenkét évesen kerül be a Roxfortba. A lány ereje-ami eddig nem mutatkozott-már erősödik. Rosalie ereje nem so...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A gyengélkedőről való távozásom hamar elérkezett. Korán keltem, hogy még reggeli előtt legyen időm a klubhelyiségbe menni. A szobánkban Kate még békésen aludt. Én csak eltettem a táskámba a mai órák könyveit, majd a fürdőbe siettem. Ott lezuhanyoztam és átöltöztem. Ahogy kilépetem a mosdóból Kate a nyakamba ugrott.
—Hiányoztál!- mondta az ölelés közben.
—Te is! Történt valami, amiről lemaradtam?
—Nem igazán!- lépett az ágyához, majd kezébe vette a táskáját.
Ugyanúgy tettem én is. Együtt indultunk meg a nagyterem felé. Ott a Mardekár asztalához mentünk.
—Rosa!- ölelt át Pansy, amint mellé ültem.
—Jó vissza térni ide!- mosolyogtam a körülöttem lévőkre.
—Ma lesz az első roxmortsi hétvége, ugye jössz?- nézett rám Draco.
—Ezt most kihagynám, még nem érzem magam teljesnek!- mondtam, mire ők együttérzően bólintottak.
A nagyterem ajtajánál láttam Harryéket , így gyorsan elköszöntem a többiektől, majd utánuk mentem.
—Sziasztok!- léptem melléjük.
—Szia Rosa! Jobban vagy?- kérdezi Hermione.
—Igen, de még nem megyek le Roxmortsba, mert nem érzem magam teljesnek!- magyaráztam.
—Akkor legalább Harry nem lesz egyedül!-mondja Ron.
Ekkor Harryvel egymásra néztünk, én pedig elmosolyodtam.
~~~
Harryvel a folyosókat róttuk, amig valahogy eljutottunk Lupin professzor dolgozószobájához.
—Rosalie, Harry mit kerestek itt?- kérdezte Lupin. —Hol van Ron és Hermione?
—Roxmortsban- felelte Harry.
—Nincs kedvetek bejönni? Épp most érkezett meg a kákalag, amit a következő órákra rendeltem.
—A micsoda?- kérdeztem vissza.
Beléptünk a szobába, majd körülnéztünk. A sarokban egy nagy akvárium állt. Zöld, hegyes szarvú, ronda lény úszkált benne. A kis szörny az akvárium falának nyomta pofáját, vadul fintorgott, és fenyegetően nyújtogatta hosszú, vékony ujjait.
Lupin tűnődve szemlélte a kákalagot.
—Vízidémon- magyarázta. —A törékenységet kell náluk kihasználni. Abnormálisan hosszú ujjai vannak, látjátok? Szorongatni jól tud velük, de könnyen eltörnek.
A kákalag ránk villantotta zöld fogait, azután beúszott az akvárium sarkában burjánzó vízinövények közé. Ezután Lupinnal megittunk egy teát, majd tovább fojtattuk a beszélgetést.
