Rosalie Deanchester alig várja, hogy tizenegy évesen a Roxfortba mehessen. De a szülei titokzatos halála meggátolja őt ebben. A lány csak tizenkét évesen kerül be a Roxfortba. A lány ereje-ami eddig nem mutatkozott-már erősödik. Rosalie ereje nem so...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A nagyteremben mindenki leült az asztalához. A Beauxbatons tanulói egyből letelepedtek a Hollóhát asztalához, s most savanyú képpel mustrálták a termet és a roxfortosokat. Hárman közülük még mindig nem vették le a kendőt a fejükről.
—Ennyire azért nincs hideg- jegyezte meg bosszúsan Hannah Abott, a kendősök felé pillantgatva.
Viktor Krum és durmstrangos társai eközben leültek a Mardekár asztalához. A durmstrangos diákok kibújtak a nehéz bundáikból, és érdeklődve nézegették az elvarázsolt mennyezetet. Egyikük-másikuk álmélkodva forgatta kezében a csupaarany teríték darabjait.
Frics, a gondnok, aki az ünnepi vacsora tiszteletére egy kopott, penészfoltos frakkban jelent meg, további székeket helyezett el a tanári asztal mögött: kettőt-kettőt Dumbledore székétől balra és jobbra.
Mikor az összes diák beért a nagyterembe, s megtalálta a helyét, a tanárok is bevonultak, és leültek a keresztben álló asztalhoz. A sort Dumbledore professzor, Karkarov és Madame Maxime zárták. Igazgatónőjük láttán a beauxbatons-os diákok nyomban felpattantak. A teremben néhányan nevettek, de a vendégek ügyet se vetettek rájuk. Nem ültek le addig, amíg Madame Maxime helyet nem foglalt Dumbledore balján. Dumbledore maga állva maradt, jelezve, hogy szólni kíván. Többen pisszegni kezdtek, s a terem elcsendesedett.
—Köszöntünk ezen a szép estén minden bentlakót és - különösképpen - minden vendéget- szólt Dumbledore, széles mosolyt villantva a külföldi diákokra. —Nagy örömömre szolgál, hogy a Roxfortban üdvözölhetem a hölgyeket és urakat. Szívből remélem, sőt bízom benne, hogy itt-tartózkodásuk a kényelem és a kellem jegyében telik majd.
Az egyik beauxbatons-os lány, akinek a feje ki se látszott a vastag sáljából, leplezetlen gúnnyal felnevetett.
—Hazamehetsz, ha nem tetszik!- sziszegte felé Hannah.
—A tusa hivatalos megnyitására a lakoma végén kerül sor- folytatta Dumbeldore. —Addig is egyenek-igyanak, és érezzék otthon magukat!
Azzal leült, és nyomban beszélgetni kezdett Karkaroval. Az aranyedények a szokásos mágikus módon megteltek. A konyhai manók kétségkívül kitettek magukért: ilyen bő választékokat még sosem láttam a nagyterem asztalain. Az ételek között ráadásul nem egy külföldi különlegességnek tűnő fogás is volt.
—Az meg mi?- kérdezte Susan Bones, a véres hurka mellett álló tálra mutatva, amelyben valamiféle kagylós leves gőzölgött.
—Ez egy francia étel neve- magyarázta Kate. —Ettem ilyet tavaly nyáron, nagyon finom.
—Elhiszem neked...- felelte Zacharias, és kivett egy darab véres hurkát.
A nagyterem ezen az estén egyenesen zsúfoltnak tűnt, pedig alig húsz személlyel voltunk többen a szokásosnál. Talán azért hatott úgy, hogy sok vendég van, mert a külföldi diákok színes egyenruhái élesen elütöttek a fekete roxfortos talárjainktól. A durmstrangosok bundaköpenyük alatt vérvörös talárt viseltek.
