Rosalie Deanchester alig várja, hogy tizenegy évesen a Roxfortba mehessen. De a szülei titokzatos halála meggátolja őt ebben. A lány csak tizenkét évesen kerül be a Roxfortba. A lány ereje-ami eddig nem mutatkozott-már erősödik. Rosalie ereje nem so...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mikor másnap felébredtem, csak hosszú másodpercek után rémlettek fel bennem az tegnap esti események. Elfordítottam a fejemet, és már láttam is Ron elárvult fekhelyét. Hermione, aki már a konyhában tett-vett, nem kívánt jó reggelt, sőt még a fejét is gyorsan elfordította, mikor közelebb sétáltam hozzá. Így hát leültem Harry mellé, aki egy puszit nyomott a homlokomra.
- Jó reggelt - mondta.
- Neked is - mosolyodtam el halványan.
Ezután szótlanul fogyasztottuk el a reggelit. Hermione szeme vörös és duzzadt volt, mintha le se csukta volna az éjjel. Sajnáltam a lányt, de Ron szavai a fejemben visszhangoztak, s így jobb is volt, hogy ő nem volt itt. Mikor szedelőzködésre került a sor, Hermione hosszan elpiszmogott mindennel. Számtalanszor láttam, hogy felkapja a fejét, de mindig csalódnia kellett: a várt vörös hajú alak nem bukkant fel a fák között.
A sáros folyó gyorsan áradt, és látható volt, hogy hamarosan víz alá kerül a lapos part. Már egy jó órával túl voltunk a szokásos indulási időn. Hermione addigra háromszor ki- és bepakolta a gyöngyös táska teljes tartalmát, de több ürügyet nem talált a késlekedésre: megfogtuk egymás kezét, dehoppanáltunk, és néhány másodperc múlva már egy hangával benőtt, széljárta domboldalon álltak.
Hermione a földet érés után tüstént elengedte a kezünket, és sétára indult a dombon. Valamivel odébb aztán letelepedett egy sziklatömbre, és felhúzott térdére hajtotta arcát. Meg-megránduló válla elárulta, hogy sír. Megsajnáltam őt, s óvatosan odamentem hozzá, s leültem mellé. Hermione lassan felemelte a fejét, és rám nézett. Én csak szó nélkül átöleltem a lányt, ő pedig ugyanezt tette. Harry nagy kört írt le körülöttünk, s kiszórta helyette a táborhely védelmét biztosító szokásos bűbájokat.
A következő napokban egyetlen szó sem esett Ronról. A nappalokat annak szentelték Hermionéval, hogy próbálták kitalálni, mely helyeket tarthatta alkalmasnak Dumbledore Griffendél kardjának elrejtésére. Többet váltogattuk a tartózkodási helyeinket is.
Az egyik este kivételesen kiadós vacsora került az asztalunkra: Hermione a láthatatlanná tévő köpeny alá rejtőzve bevásárolt egy szupermarketben. A horcrux most az emeletes ágy végére akasztva lógott.
—Tudnátok segíteni egy kicsit?- kérdezte Hermione.
Előredőlt, és felénk tartotta a nyitott mesekönyvet.
—Nézzétek ezt a jelet!- mondta a lap tetejére mutatva. Afölött, amit egy mese címének véltem, egy függőleges vonallal áthúzott, háromszögletű szemet idéző ábra díszelgett.
—Hermione, ugye tudod, hogy te és Kate jártatok rúnaismeretre, és nem mi.
—Tudom, de ez nem rúna, és a szótagképtárban sincs benne. Sokáig azt hittem, hogy egy szemet ábrázol, de most már kétlem. Nézzétek meg jobban, nem is tartozik a könyvhöz, hanem tintával rajzolta valaki. Gondoltam, megkérdezlek titeket, hátha ti találkoztatok már valahol ilyen ábrával.
