Rosalie Deanchester alig várja, hogy tizenegy évesen a Roxfortba mehessen. De a szülei titokzatos halála meggátolja őt ebben. A lány csak tizenkét évesen kerül be a Roxfortba. A lány ereje-ami eddig nem mutatkozott-már erősödik. Rosalie ereje nem so...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Két nap elteltével újra meglátogattuk Hagridot. Ma fogják elvégezni az ítéletet Csikócsőr ellen. Hagrid az ablak felé fordulva szólalt meg:
—Jönnek...
Erre mi is az ablak felé kaptuk a fejünket. A kastély bejárati lépcsőjén négy férfi vonult lefelé. Az élén haladó Albus Dumbledore ezüst-ősz szakálla megcsillant a nap fényében. Mögötte Cornelius Caramel haladt, őt pedig az öreg bizottsági tag és Macnair, a hóhér követte.
—Indulnotok kell- szólt Hagrid, aki most egész testében remegett. —Ron, mielőtt elfelejtem!- szólt vissza Hagrid. —Itt van a patkányod!
Az óriás Ron közébe nyomta az imádott állatát. Ezután a hátsó kertbe siettünk.
Nagynehezen, de tovább indultunk. Ron pár lépés után ismét megállt.
—Makesz, fogd már be a szád!
A patkány torkaszakadtából visított, de a hangja nem tudta elnyomni a Hagrid kertje felől érkező zajokat. Egy darabig úgy tűnt, mintha a négy férfi egymás szavába vágva vitatkozna, azután egy pillanatig csend volt, majd egy suhintás és tompa puffanás hallatszott.
—Megtették...- suttogta holtra váltan Harry. —Ez nem lehet igaz. Tényleg megtették...
Döbbenettől megkövülten álltunk a láthatatlanná tévő köpeny rejtekében. Egyszerre elnyújtott óbégatás hangzott fel mögöttünk.
—Gyertek- mondta Ron, s összeszorította fogait, hogy ne vacogjanak.
Óvatos léptekkel továbbindultunk a kastély felé, ügyelve arra, hogy a köpeny mindannyiunkat eltakarjon.
—AU! Megharapott!- harsogta Ron. —Nem akar nyugton maradni!
—Ne kiabálj, csak menjünk!- mondtam, majd megindultunk újra.
Ekkor azonban az utunkba állt egy óriási, sárgás szemű, éjfekete kutya. Egyszerre csak ránk vetette magát. Mind a földre kerültünk. A kutya felettünk volt, majd elkapta Ron lábát és a közelünkbe lévő fúriafűz felé kezdte el húzni-vonni.
—Ron!- ordította Harry.
A fiú után kezdtünk futni, de mire oda értünk a fúriafűzben lévő lyukban eltűnt. A faágakkal megküzdve bejutottunk a lyukba, ami egy szűk, lejtős csőbe vezetett. Le csúsztunk és így egy üregbe jutottunk.
