Rosalie Deanchester alig várja, hogy tizenegy évesen a Roxfortba mehessen. De a szülei titokzatos halála meggátolja őt ebben. A lány csak tizenkét évesen kerül be a Roxfortba. A lány ereje-ami eddig nem mutatkozott-már erősödik. Rosalie ereje nem so...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A következő néhány napban olyan sokan és sokat beszéltek az iskolában Fred és George szökéséről, hogy biztosra vettem, a történet bekerül az örök életű roxforti legendák közé. Egy hét se telt bele, és már a jelenet szemtanúi is úgy emlékeztek, hogy az ikrek zuhanórepülésben rátámadtak Umbridge-re, és megsorozták trágyagránátokkal a főinspektort. Fred és George távozása után - a megnyilatkozásokból ítélve - szinte mindenkinek megfordult a fejében, hogy követni kellene őket. Gyakran hallottam efféle kijelentéseket: „Komolyan, néha kedvem lenne seprűre pattanni, és elhúzni innen a csíkot", vagy: „Még egy ilyen óra, és átmegyek Weasley-be."
Az ikrek más módon is gondoskodtak róla, hogy még sokáig emlegessék őket. Először is, nem hagyták meg, hogyan lehet eltüntetni a keleti szárny ötödik emeleti folyosóját elborító mocsarat. Umbridge és Frics számos módszert kipróbáltak, de sikertelenül. A területet végül elkerítették, és a dühöngő Frics csónakkal szállítgatta a lápon túli tantermekbe igyekvő diákokat. Gyanítottam, hogy McGalagony vagy Flitwick könnyűszerrel el tudná távolítani a mocsarat, de ők - akárcsak a tűzijátékok támadásakor - inkább hagyták, hadd szenvedjen Umbridge.
Ott volt emelett az a két seprű alakú lyuk Umbridge szobájának ajtaján, amelyeket Fred és George Jólsep-R-jel ütöttek, mikor visszatértek gazdáikhoz. Frics kicserélte az ajtót, Harry Tűzvillámát pedig a pincébe költöztette. Az a hír járta, hogy Umbridge fegyveres biztonságiőr-trollt állítatott a seprű őrzésére. Akár így volt, akár nem, a főinspektor mindenesetre nagyon tévedett, ha azt hitte, ezzel minden gondja megoldódott.
A Fred és George példáján felbuzdult diákok között lelkes versengés alakult ki az iskolai főzsivány megüresedett posztjáért. Új ajtó ide vagy oda, valakinek sikerült becsempészni egy orrontó furkászt Umbridge szobájába. Az állat fényes tárgyakat keresve csatatérré változtatta a helyiségez, végül pedig rávetette magát a belépő Umbridge-re. A folyosókon annyira gyakorivá váltak a trágyagránátos és bűzpatronod merényletek, hogy sok diák már rutinszerűen buborékfejbűbájt alkalmazott, mielőtt az óra végén kilépett a tanteremből. A varázs biztosította számukra a tiszta, bűzmentes levegőt.
Frics lovaglóostorral hajkurászta a rendzavarókat, csakhogy azokból olyan sok volt, hogy ha tízfelé osztódik, akkor se bírt volna velük. A főinspektori különítményesek igyekeztek segíteni neki - legalábbis azok, akik épp nem szorultak maguk is segítségre. Warrington, a Mardekár kviddicscsapatának tagja rémes bőrbetegséget kapott - úgy festett, mintha kukoricapehely borítaná a testét -, Astoria Greengrassnak pedig - nagy örömömre - egy teljes tanítási napot ki kellett hagynia, mivel agancsa nőtt.
Időközben az is kiderült, hogy a Weasley ikrek jóvoltából a roxfortosok jelentős készleteket halmoztak fel Maximuláns betegítőszerekből. A sötét varázslatok kivédése órák elején szinte minden diák belázasodott, elájult, hányni kezdett vagy heveny orrvérzést kapott. Umbridge visított dühében, de hiába próbálta kideríteni a titokzatos tünetek okát, a betegek makacsul kitartottak amellett, hogy az umbridge-itisz nevű kórságban szenvednek. A főinspektor négy teljes osztályt büntetőmunkára ítélt, de miután ezzel se sikerült megfékeznie a járványt, az ötödik alkalommal már elengedte a vérző, ájuldozó, verejtékező és öklendező tanulókat.
