Rosalie Deanchester alig várja, hogy tizenegy évesen a Roxfortba mehessen. De a szülei titokzatos halála meggátolja őt ebben. A lány csak tizenkét évesen kerül be a Roxfortba. A lány ereje-ami eddig nem mutatkozott-már erősödik. Rosalie ereje nem so...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Beosontunk a toronyba vezető ajtón, és sietve elindultunk a meredek csigalépcsőn. A lépcső aljába érve beszélgetés hangjára lettünk figyelmesek. Gyorsan a falhoz lapultunk, és lélegzet-visszafojtva hegyeztük a fülünket. A hangokból ítélve Caramel és Piton épp azon a folyosón siettek végig, amelyikre a csigalépcső vezetett.
—... remélem, Dumbledore nem fog akadékoskodni- mondta Piton. —Itt helyben végrehajtják Blacken a csókot?
—Amint Macnair megérkezik a dementorokkal. El se tudja képzelni, milyen kínos volt számomra ez a Black-ügy. De hál' kézre kerítettük... Magának is nyilatkoznia kellene... És gondolom, az ifjú Harry is szívesen beszámol majd a Prófétának a maga életmentő akciójáról - persze csak miután kiheverte az elmezavarát.
Harry a fogát csikorgatta. Mikor Caramel és Piton elhaladtak, egy pillanatig láttam a bájitalmester önelégült arcát. A két férfi egyre távolodott. Mikor elhalt lépteik zaja, én, Harry és Hermione rohanni kezdtünk az ellenkező irányba. Leszaladtunk egy másik lépcsőn, aztán egy harmadikon, futva elindultunk egy újabb folyosón- s akkor hirtelen kacarászás ütötte meg a fülünket.
—Ez Hóborc!- suttogta Harry, és megragadta a kezemet. —Gyertek!
Azzal bevonszolt a legközelebbi osztályterembe. És valóban: alihogy becsuktuk magunk mögött az ajtót, a folyosón felharsant Hóborc hangja. A kopogószellem hujjogott és hahotázott széles jókedvében. Hermione az ajtóra tapasztotta a fülét.
—Szörnyű alak- suttogta. —Azért van így feldobva, mert tudja, hogy a dementorok el akarják intézni Siriust.- Az órájára pillantott. —Már csak három percünk van!
Vártunk, amíg Hóborc hallótávolságon kívülre ért, majd kisurrantunk a folyosóra, és újból futásnak eredtünk. Megérkeztünk arra a folyosóra, ahonnan a gyengélkedő ajtaja nyílt.
Lábujjhegyen elindultunk a folyosón. Kisvártatva kinyílt a kórterem ajtaja, és megjelent Dumbledore háta.
—Bezárlak titeket a kórterembe- szólt az igazgató. —A pontos idő huszonhárom óra ötvenöt perc. Három fordítás elég lesz, Hermione. Sok szerencsét.
Dumbledore kihátrált az ajtón, és becsukta maga után. Azután elővette a pálcáját, hogy elvégezze az ajtózáró varázslatot. Én, Harry és Hermione rémülten rohanni kezdtünk felé. Dumbledore meghallotta a lépteinket, és felpillantott. Szája széles mosolyra húzódott hosszú, ezüstös bajusza alatt.
