Rosalie Deanchester alig várja, hogy tizenegy évesen a Roxfortba mehessen. De a szülei titokzatos halála meggátolja őt ebben. A lány csak tizenkét évesen kerül be a Roxfortba. A lány ereje-ami eddig nem mutatkozott-már erősödik. Rosalie ereje nem so...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Másnap reggel viszonylag hamar felkeltem. Felöltöztem, megmostam a fogam és megcsináltam a hajamat. Eközben Kate is felébredt.
—Na és mi van Dracoval?- nézett rám miközben a talárját igazgatta.
—Mi lenne?- kérdeztem zavarodottan.
—Tudom, hogy nyáron alig beszéltetek...
Nem hagytam befejezni a mondatát, mert közbe szóltam:
—És akkor mi van? Nem muszáj mindennap beszélgetnünk. Csak ki akarom élvezni, hogy újra itt vagyunk és több időt tudok vele tölteni!
—Nyugi, ne harapd le a fejem!- tette fel védekezően a kezét, miközben majdnem elnevette magát.
—Haha- néztem rá, majd az ajtóhoz léptem.
Kilépve az ajtón megcsapott a jó öreg virág illat, ami mindig is jelen volt a klubhelyiségben. Egész sokan már itt voltak, és eléggé éreztem Cedric hiányát. Nem volt ott a fiúkkal, és nem hallottam a nevetését. Egy idő után Kate is csatlakozott hozzám, és így együtt indultunk a nagyterem felé. Ott is elég sokan reggeliztek, vagy csak az órarendjüket nézegették.
Kate most a mi asztalunkhoz ült, én viszont a mardekárosok asztalához ültem.
—Szia, Rosa!- köszönt Pansy.
—Hello, csajszi!- mosolyogtam rá.
—És velem mi lesz?- kérdezte mellőlem Draco.
—Neked is szia!- mondtam, majd átöleltem.
Ő is így tett, majd amikor szétváltunk az ölelésből egy hosszú csókot adott. Ezután neki álltunk a reggelinek. A reggeli után pedig az órarendem figyeltem. Amin hétfő első órának svk volt beírva a mardekárosokkal és a griffendélesekkel.
—Ez most vicc?!- nyitottam tágra a szemem.—Nem mondjátok komolyan, hogy azzal a rózsaszín mániás, órákig beszélő, idegesítő nővel lesz az első óránk!
—Oh, nyugi. Legalább ülhetünk együtt!-fogja meg a kezem Draco, amikor már én is felálltam és együtt indultunk meg a terem felé.
Mikor beléptünk a sötét varázslatok kivédése terembe, Umbridge professzor már a tanári asztal mögött ült. Ismerős, rózsaszínű kardigánját viselte, s ott volt a hajában a fekete bársonymasni.
A csoportunk viszonylag fegyelmezetten vonult be a terembe. Nem ártott az óvatosság, hisz Umbridge még ismeretlen ellenfél volt.
