Rosalie Deanchester alig várja, hogy tizenegy évesen a Roxfortba mehessen. De a szülei titokzatos halála meggátolja őt ebben. A lány csak tizenkét évesen kerül be a Roxfortba. A lány ereje-ami eddig nem mutatkozott-már erősödik. Rosalie ereje nem so...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
—Szóval Piton felajánlotta, hogy segít neki? A szó szoros értelmében felajánlotta a segítségét?!
—Ha még egyszer megkérdezed ezt- mordult fel Harry —, egy marék kelbimbóval fogom be a szádat.
—Csak biztos akarok lenni benne!- védekezett Ron.
Én, Harry és Ron az Odú konyhájában voltunk. Míg én mosogattam, a fiúk egy nagy rakás pucolni való kelbimbóval szemeztek. Kint, az ablakon túl szállingózott a hó.
—Igen, Piton felajánlotta neki a segítségét- ismételtem Harry helyett.
—Azt mondta, megigérte Malfoy anyjának, hogy megvédi őt, mármint Malfoyt. Le is tette a megszeghetetlen esküt vagy mi a fenét...
—Letette a Megszeghetetlen Esküt?- szakította felébe Harryt Ron. —Nehogy már... biztos ezt mondta?
—Igen, biztos. Miért, az micsoda?
—A Megszeghetetlen Eskü olyan eskü, amit nem lehet megszegni...
—Képzeld, erre magamtól is rájöttem. Miért, mi történik azzal, aki megszegi?
—Meghal- felelte lakonikusan Ron. —Egyszer, még ötéves koromban, Fred és George megpróbált rávenni, hogy tegyek le egy ilyen esküt. Csak egy hajszálon múlott. Már fogtuk egymás kezét Freddel meg minden, amikor apa ránk talált. Iszonyúan kiakadt... Akkor láttam apát először és utoljára olyan dühösnek, amilyen anya szokott lenni. Fred azt állítja, a bal feneke azóta is zsibbad attól, amit akkor kapott.
—Nem érdekel Fred bal feneke...
—Miről van szó?- kérdezte a bal fenék tulajdonosa az ajtóból, majd ikertestvérével együtt besétáltak a konyhába. —Odasüss, George, milyen aranyosak! Késsel pucolják a kelbimbót!
—Két hónap és pár nap múlva betöltöm a tizenhetet- morogta sértődötten Ron. —Ne félj, attól kezdve a pálcámmal fogom csinálni!
—Nem gáz, öcskös- felelte George, azzal ledobta magát egy székre, és fellendítette lábát a konyhaasztalra. —Addig még számos alkalommal bemutathatod, hogyan kell szakszerűen használni a ... hoppacsek!
—Ez a te műved!- csattant fel Ron, és bekapta vérző hüvelykujját. —Na várj csak, ha tizenhét leszek...
Én itt fogtam egy kis vizet, és mivel George elég közel ült hozzám, hogy egy kicsit levizezzem, így meg is tettem.
—Hé!- kiáltott fel, amin én jót nevettem. —Ezt most miért kaptam?
—Lábat le az asztalról!- szóltam, majd visszafordultam a mosogatnivalókhoz.
—Lassan olyan leszel mint anya- szólt Fred, majd ismét Ronhoz fordult.
—Ronald öcsém- kezdte George, miután megtörölte magát —, mi igaz abból, amit Ginny mesél rólad meg egy Lavender Brown nevű hölgyikéről?
