Rosalie Deanchester alig várja, hogy tizenegy évesen a Roxfortba mehessen. De a szülei titokzatos halála meggátolja őt ebben. A lány csak tizenkét évesen kerül be a Roxfortba. A lány ereje-ami eddig nem mutatkozott-már erősödik. Rosalie ereje nem so...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Még sosem voltam ilyen bizarr kompánia tagja. Az emeletről levonuló menetet Lupin, Pettigrew és Ron lánccsörgető hármasfogata vezette. Őket a lebegő Piton követte, aki előrebukott fejével úgy festett, mintha bambán meredne a lépcsőfokokon végigzongorázó cipőjére. Megalázó helyzetét a mögötte haladó Sirius Blacknek köszönhette, aki a tulajdon varázspálcájával tartotta őt a levegőben. Black sarkában a három sereghajtó, én, Harry és Hermione lépkedtünk.
Az alagútba csak nagy üggyel-bajjal sikerült bejutnunk. Lupin, Pettigrew és Ron oldalazva kecmeregtek át a lyukon, s a mutatvány közben Lupinnak arra is ügyelnie kellett, hogy pálcájával végig sakkban tartsa Pettigrew-t. Végül sikeresen bejutottak,s még láttuk, ahogy a bilincses trió libasorban elindulnak az alagútban.
Black előbb bekormányozta Pitont a nyíláson, ő maga csak azután mászott be. Mi pedig követtük. Mivel az alagút nemcsak széltében, de belmagasságát tekintve id meglehetősen szűk volt, a lebegő Piton feje lépten-nyomon nagyot koppanta mennyezeten. Black azonban jelét sem adta annak, hogy bármit is kívánna tenni ez ellen. Jó néhány perces néma baktatás után a varázsló hirtelen Harryhez forudult.
—Tudod, mit jelent az, ha most feladjuk Pettigrew-t?- kérdezte.
Hermionéval ekkor magukra hagytuk őket, hogy kettesben megtudják beszélni a dolgaikat. Így most Black és Harry volt az utolsó.
Egyszer csak elértük az alagút túlsó végét. Az élén haladó Lupin gyorsan megérintette a fűzfát elaltató görcsöt, mert egy nyikkanás sem utalt rá, hogy a kievickélő Lupint, Pettigrew-t és Ront harcis ágcsapások fogadták volna. Siriua kinavigálta Pitont a lyukon, azután engedte, hogy én, Harry és Hermione előremenjünk. Ő maga utoslóként kapaszkodott fel a meredek kürtőbe.
A parkban koromsötét volt, csak a kastély ablakai világítottak a távolban. A csapat némán folytatta az útját. Pettigrew még mindig zihált, és néha panaszosan fel-felnyögött.
—Egy rossz mozdulat, és véged, Peter- szólt fenyegetően Lupin, s a baljában tartott pálcát oldalról Pettigrew mellkasának szegezte.
Ahogy haladtunk, a kastélyablakok egyre nagyobbnak és fényesebbnek tűntek. Piton még mindig aléltan úszott a levegőben; fogai újra meg újra összekoccantak, ahogy állkapcsa a szegycsontjához verődött. Azután egyszer csak....
Az égen kószáló felhőket továbbkergette a szél, s a dús füvön halvány árnyékok rajzolódtak ki. A parkot éjjeli fényárba vonta a telihold.
Piton beleütközött Lupin, Pettigrew és Ron hármasába, akik hirtelen megtorpantak. Sirius döbbenten megállt, majd kinyújtott karjával sorompóként elzárta az én, Harry és Hermione útját.
