Rosalie Deanchester alig várja, hogy tizenegy évesen a Roxfortba mehessen. De a szülei titokzatos halála meggátolja őt ebben. A lány csak tizenkét évesen kerül be a Roxfortba. A lány ereje-ami eddig nem mutatkozott-már erősödik. Rosalie ereje nem so...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
—Deachester kisasszony, Larron kissaszony! Ide figyelnének?
Bimba professzor hangja ostorként csattant a fülünkben. Kate-val összerezzentünk, és felkaptuk a fejünket.
A keddi Gyógynövénytan-óra lassan a végéhez közeledett. Már készen voltunk az órai feladattal; már csak a kicsengetésre vártunk.
—Most, hogy Deanchester és Larren is szíveskednek rám figyelni- szólt Bimba, megrovó pillantást vetve ránk —, elmondanék egy közérdekű hírt. Közeledik a karácsonyi bál, mely hagyományosan a Trimágus Tusa részét képezi, s ami lehetőséget kínál arra, hogy közelebbről is megismerkedjenek a külföldi vendégeinkkel. A bált a negyedéves és annál idősebb tanulók számára rendezzük, de ők meghívhatnak fiatalabb tanulókat is.
Rose Zeller hangosan felvihogott. Laura Madley jól oldalba bökte a könyökével, de ő is alig tudta magába fojtani nevetését. Mindketten hátrafordultak Cedrichez. Bimba nem törődött velük, amit kimondottan méltánytalannak éreztem azok után, amit mi kaptunk.
—A bált karácsony első napján tartjuk a nagyteremben- folytatta Bimba. —Este nyolc órakort kezdődik és éjfélig tart. Megjelenés dísztalárban, a lányoknak pedig esélyük van báli ruhát venni. És még valami...
Bimba jelentőségteljesen végignézett az osztályon.
—A karácsonyi bálon természetesen valamennyien... öhm... oldottabb hangulatban leszünk.
Rose a szájára szorította kezét, de így sem tudta eléggé tompítani vihogását.
—Ennek ellenére mindenkitől elvárjuk- folytatta Bimba —, hogy a bálon is roxfortos diákhoz méltó viselkedést tanúsítson. Óva intek minden hugrabugost attól, hogy a magatartásával szégyent hozzon az iskolára.
Alighogy befejezte a mondatot, megszólalt a csengő, és a szokásos zsibongás közepette pakolászni kezdtem. Majd Kate-val együtt indultunk el.
~~~
A szünet előtti utolsó hét már teljes egészében a nagy esemény jegyében telt. Sokan már elhívták azokat, akikkel menni akartak. Engem is elhívtak, de mind olyan fiú volt, akit valahogy még sose láttam, vagy még sosem beszéltünk.
—Most hívott el az ötödik ismeretlen!- sétáltam Kate, Hermione és Pansy felé.
—Engem nem fogjátok elhinni, hogy kihívott el- szólalt fel Hermione.
—Na, ki?- kérdezte Kate egyből.
—Viktor Krum!- mondta ki Hermione.
—Úú! Szóval ezért volt mindig a könyvtárnál!- mosolygott Pansy. —Engem Theo hívott el!
Ahogy kimondta a mardekáros fiú nevét, megláttam Dracot és a kis csapatát, ahogy felénk indultak. Azonban félúton Draco mondott valamit a csapatának, amitől megálltak és nem követték tovább őt. Ő egyenesen tovább indult, s mikor már csak pár méterre volt tőlünk, így szólt:
