Rosalie Deanchester alig várja, hogy tizenegy évesen a Roxfortba mehessen. De a szülei titokzatos halála meggátolja őt ebben. A lány csak tizenkét évesen kerül be a Roxfortba. A lány ereje-ami eddig nem mutatkozott-már erősödik. Rosalie ereje nem so...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
—Azt akarod mondani... hogy egyszerre vagyunk idebent és odakint?- kérdezte Harry.
—Igen- suttogta Hermione, fülét még mindig az ajtóra tapasztva. —Biztos, hogy mi vagyunk azok... négynél nem lehetnek többem... Lassan megyünk, mert rajtunk van a láthatatlanná tévő köpeny...
Elhallgatott, és a fülét hegyezte.
—Lementünk a lépcsőn...
Hermione aggódó arccal leült egy felfordított vödörre, és eltöprengett.
—Honnan szerezted ezt a homokórát vagy mit?- kérdezte, azt a kérdést Harry, ami engem is nagyon érdekelt.
—Időnyerő a neve- suttogta Hermione —, és McGalagony professzortól kaptam. Egész évben nap mint nap használtam, mert csak így tudtam eljutni az összes órámra. Meg kellett esküdnöm McGalagonynak, hogy senkinek nem szólok róla. Mindenféle kérvényeket kellett írni a minisztériumnak, hogy megkaphassam. Ha egyszerre több órán kellett ott lennem, egyszerűen visszaforgattam az időt. Értitek? De... fogalmam sincs, mit vár tőlünk Dumbledore. Miért mondta, hogy menjünk vissza három órával korábbra? Miért lesz ettől jobb Siriusnak?
—Dumbledore azt mondta, két ártatlan életét is megmenthetjük!- szólaltam fel. —Hermione, Harry, megmentjük Csikócsőrt!
—De hát mit segítünk azzal Siriusnak?- nézett rám Hermione.
—Dumbledore elmondta nekünk, hogy melyik Flitwick szobájának ablaka! Oda zárták be Siriust! Csikócsőr hátán kell az ablakhoz repülnünk, és meg kell szöktetnünk a keresztapám! Csikócsőr és Sirius együtt fognak elmenekülni!- vázlalta fel a tervet Harry.
Harry óvatosan kinyitotta a szekrény ajtót. A bejárati csarnok üres volt. Kimásztunk a szekrényből, és lábujjhegyen a tölgyfa ajtóhoz szaladtunk. Odakint már megnyúltak az árnyékok.
—Futni fogunk- döntött Harry. —Egyenesen beszaladunk az erdőbe. Elbújunk a fák között, és onnan figyeljük az eseményeket.
—Rendben- feleltük egyszerre Hermionéval.
—De az üvegházakat megkerülve menjünk. Hagrid ajtajából nem szabad látszanunk, különben megpillanthatjuk magunkat! Lassan elérjük Hagrid kunyhóját!
Harry úgy látszott, hogy majd útközben gondolja át a lány szavait, mert futásnak indult. Hermione és én követtük. A konyhakerten átvágva berohantunk az üvegházak mögé. Ott egy percre megálltunk erőt gyűjteni, megbeszéltük, hogy melyik oldalról kerülik meg a fúriafüzet, azután megkezdtük a hosszú sprintet a Tiltott Rengeteg menedéket nyújtó fái felé.
Harry ért előbb célba. Elrejtőzött a legközelebbi fa mögött, s pár másodperccel később én is és Hermione is megérkezett mellé.
—Jól van- zihálta Hermione. —Most pedig lopózzunk Hagrid házához. De óvatosan, nehogy meglásson minket valaki...
