Rosalie Deanchester alig várja, hogy tizenegy évesen a Roxfortba mehessen. De a szülei titokzatos halála meggátolja őt ebben. A lány csak tizenkét évesen kerül be a Roxfortba. A lány ereje-ami eddig nem mutatkozott-már erősödik. Rosalie ereje nem so...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
—Most már bánjátok, hogy leadtátok a jóslástant, igaz, lányok?- kérdezte kaján vigyorral Parvati.
Két nap telt el Trelawney elbocsátása óta. A griffendélesekkel a reggelizőasztalnál ültünk a nagyteremben. Parvati egy kanál domború oldalára pislogott, hogy ellenőrizze, sikerült-e megfelelő ívbe hajtania a szempilláját. Néhány perc múlva indulnia kellett többeknek az első órájukra Firenzevel.
—Nem igazán- feleltem közönyösen, fel se pillantva a lányra.—Nem rajongok a lovakért.
—Ő nem ló, hanem kentaur!- tiltakozott egyből Lavender.
—Méghozzá egy nagyon gyönyörű kentaur- sóhajtott álmodozva Parvati.
—Akkor is négylábú- feleltem hűvösen.
—Különben is, eddig azt hittem, sajnáltátok, hogy Trelawney-t kirúgták- szólalt fel Hermione, miközben a Reggeli Prófétát bújja.
—Sajnáljuk is!- sietett azonnal a válasszal Lavender. —Voltunk is nála odafent. Vittünk neki nárciszt - nem olyan tülkölőset, amilyen Bimbának van, hanem igazán szépet.
—Hogy van Trelawney?- érdeklődött Harry.
—Nem túl jól- felelte szomorúan Lavender. —Nagyon sokat sírt, és azt mondta, ha soha többé nem láthatná a Roxfortot, az is jobb lene, mint egy fedél alatt lakni Umbridge-dzsel. Meg is értem szegényt. Borzalmas volt, amit Umbridge tett vele.
—Van egy olyan érzésem- jegyezte meg komoran Hermione —, hogy Umbridge ennél borzalmasabb dolgokat is fog még művelni.
—Kizárt dolog- szólt Ron, egy tál sonkás tojásból felpillantva. —Ennél mélyebbre már nem süllyedhet.
—Biztos vagyok benne, hogy bosszút fog állni Dumbledore-on, amiért a megkérdezése nélkül felvette Firenzét- mondtam. —A félemberekre egyébként is pikkel. Ti is láttátok, milyen képet vágott, mikor a kentaur megjelent.
Reggeli után Kate-val és Hermionéval elmentem számmisztikaórára, míg Harry és Ron Parvatit és Lavendert követve jóslástanra indultak.
~~~
Amint arra a tanárok és Hermione gyakran figyelmezettek minket, vészesen közeledtek az RBF-vizsgák. Nagyjából minden ötödévesen mutatkozni kezdtek a stressz hatásai. Hannah Abbott volt az első, aki nyugtató elixírt kapott Madam Pomfrey-tól, miután gyógynövénytanórán sírva fakadt, és zokogva közölte, hogy abba akarja hagyni az iskolát, mert úgyis biztos, hogy minden vizsgán meg fog bukni.
Én csak a DS-nek köszönhettem, hogy többé-kevésbé meg tudtam őrizni az önbizalmam. Néha úgy éreztem, nincs is más értelmes része az iskolai életemnek, mint az a néhány óra, ami a Szükség Szobájában töltök. Az edzések levezetése kemény, fárasztó munka volt, számomra mégis csodálatos élményt jelentett minden alkalom. Dagadtunk a büszkeségtől Harryvel, ha végignéztünk társainkon, és belegondoltam, hogy mennyit fejlődött mindenki. Néha megpróbáltan elképzelni, milyen arcot vág majd Umbridge, ha a DS minden tagja kitűnőre teszi le az RBF-et sötét varázslatok kivédéséből.
