j u s t f r i e n d s ? ✔️

f o r t y - t h r e e

TODAY
London, airport

Megtanultam, hogy vannak olyan helyek, amelyek befolyással bírnak az életünkre. Olyan helyek, amik egyfajta jelentést, sorsot hordoznak. Melyek egyformán viselkednek.

Rochester is egy ilyen hely volt. Számomra nem kedvező jelentéssel. Reménykedtem, hogy ez nem egy rossz ómen, de tévedtem. Ami ott történt, az sosem jelentett jót. Tele volt negativitással irányomban, mellyel nem tudtam szembeszállni, hiába is próbálkoztam annyira.

2015.06.27.
Rochester

- Szuper - forgattam meg a szemeimet, mikor megjelent a lány.

- Utálod - nevetett fel Cole.

- Nem igaz - ráztam hevesen a fejemet. - Csak nincs kedvem játszani - hazudtam.

- Aha - nevetett tovább, majd felállt és a lány felé indult.

Én is felálltam, és csatlakozva a lelkes tömeghez, beálltam a sorba, hogy üdvözöljem Amandát.

- Hát helló - lépett oda hozzá Cole, mire szorosan megölelte.

- El sem hiszem, hogy ez az utolsó alkalom - motyogott a lány. - Hihetetlen.

- Nekem mondod? El sem tudom képzelni enélkül az életem - nézett körbe a fiúkra.

- Hm, sajnálom - döntötte kissé oldalra a fejét Amanda, miközben szomorúan mosolygott. - Majd beszélünk még - simította meg Cole vállát, aki ott hagyta őt.

- Szió - nyomtam két puszit az arcára, és próbáltam félretenni a tényt, hogy Ő és Cole meddig juthattak el valaha is.

- Szia - mosolygott továbbra is. - Minden oké?

- Igen, kicsit fáradt vagyok, de oké minden. Veled?

- Megvagyok. Sajnálom, hogy ennek itt lassan vége. Szerettem a srácokat. Rengetegszer voltak már itt. Hiányozni fog ez az egész hangulat. Dehát, egyszer minden véget ér - sóhajtott fel. - De gondolom neked sem könnyű. Ahányan vannak annyi felé mennek.

- Igen... Ethan és Los Angeles... el sem hiszem - motyogtam.

- Hűha... tényleg hihetetlen - bólogatott. - Remélem később még beszélünk - mondta, mire beleegyezően biccentettem egyet és elindultam vissza a körbe.

Legtöbben már pohárral a kezükben cseverésztek, nevetgéltek és hülyéskedtek. Jól érezte magát mindenki, de mégis érződött a levegőben az az űr, amit ez az egész hagyni fog maga után.

- Egyre jobban érzem, hogy mennyire fog ez hiányozni - vont maga elé Cole és állát a vállamra hajtotta.

- Sajnálom, hogy vége - simítottam végig ujjaimat borostás arcán.

- Na akkor utoljára - állt felénk Amanda. - Szeretettel köszöntelek Titeket Rochesterben. Talán többet nem is találkozunk itt, ezért szeretném, hogy ez felejthetetlen legyen számotokra. A szokásos játékokkal elkezdhetjük és aztán kezdődhet a buli. Remélem Ti is ugyanúgy élvezni fogjátok mint én - mosolyodott el ismét és helyet foglalt Nana mellett.

- Mivel kezdünk? - lelkesedett be Adam.

- Van egy üvegünk - dobta be Cole a kör közepére a kiürült boros üveget.

- Akkor nincs más lehetőségünk - vigyorodott el Adam. - minthogy felelsz vagy merszezzünk.

- De akkor kicsit változtassunk a dolgokon. Valaki pörget és akire mutat az üveg szája annak kell teljesítenie a feladatot. Eddig ugyanaz. De nem Ti találjátok ki ezeket, hanem hoztam egy pakli kártyát, amibe különböző feladatok és kérdések vannak. Mehet?