j u s t f r i e n d s ? ✔️

n i n e

○○○

◇TODAY◇
London, airport

Első és legfontosabb, amit közölni szeretnék, hogy mindig a barátaidat nézd először és aztán a saját érdekeidet. Figyelj rájuk és ne hagyd őket cserben, akármiben is vannak. Aztán, amit még szintén fontosnak tartok, az az, hogy ne vakítson el egy ölelő kar vagy egy nyugtató szó. Legyél önmagad és ne egy olyan személy, akit még te is elítélnél. Harmadjára még azt is ideszúrnám, hogy ne hagyd cserben azokat akiket szeretsz. Mert hidd el, hogy egyszer mindennek vége lesz és akkor már nem sírhatod vissza az eltelt éveket. Élj a mával és minden pillanatot használj ki teljes mértékben. Ez a három, amit az akkori énemnek is tanácsolni tudnék.

○○○

◇2014.06.14.◇
Boston

Nancy és Ethan épségben hazakerültek. Két legjobb barátom annyira kiütötte magát, hogy azt sem tudták merre laknak. Seannel, végig cipeltük őket a városon és otthon leraktuk őket. A szüleik kiakadtak részeg gyerekeik láttán, de ez érthető volt, mikor egy alkoholtól elkábult gyerek fogadta őket a küszöbön.

Mikor haza értem, én is az ágyamat választottam és egy gyors fürdés után, már benne is voltam. Sean éjjel még írt egy üzit, hogy jó éjt, de én már akkor régen aludtam.

A szombatom már tervezett volt. Úgy volt megbeszélve, hogy Ethan jön értem egyre és elmegyünk strandolni. Persze vonattal, mert a jogsija még nem nagyon volt meg. De a tegnapi állapota után, én nem is adnék a kezébe. Dél körül készülni kezdtem és egy sporttáskába beledobáltam a legfontosabbakat. Naptej, törölköző (kettő, mivel Ethan tuti nem hoz), víz, pénz, egy könyv és fehérnemű. A bikinimet, ami egy khaki zöld darab volt, a ruhám alá vettem fel. Rá egy farmer shortot és egy fehér, spagetti pántos felsőt kaptam fel. A hajamat egy kócos kontyba fogtam és a fejem tetejére a napszemcsimet illesztettem. A lábamra egy egyszerű fehér tornacipőt húztam és már indulásra készen álldogáltam a nappaliban.

Ethan most pontosan érkezett. Egy piros nadrágot viselt, amiben gondolom fürdeni fog, és azt egy fehér pólóval párosította. Pilóta stílusú napszemüvegét hajába tolta és belépett a házba.

- Na, mizu? - vigyorgott, de a szemén látszott, hogy este nagyon szét volt csapva.

- Mehetünk - felkaptam a táskám és elindultam az ajtó felé. - Nagyon másnapos vagy?

- Picikét - mutatta ujjával. - Hallod, amúgy nem lesz ebből baj?

- Miből? - értetlenül meredtem rá, mire ő nevetve megszólalt.

- Hát, hogy együtt strandolgatunk - poénnak szánta, de én tényleg elgondolkodtam rajta. - Csak vicceltem.

- Inkább felhívom - kaptam a telefonom után.

- Blaire.. ne már - nevetett tovább. - Én se hívogatom Beccát, hogy mit csinálok - de már a telefon kicsengett én pedig vártam, hogy Sean felvegye.

- Szia, bébi - hangja, furcsán csengett a telefonban.

- Szia - feszült voltam, mert féltem, hogy ki fog akadni.

- Baj van? - ez a kérdés annyira várható volt, hogy már meg sem lepődtem rajta.

- Hát... ha nem akadsz ki, akkor nincs - nyeltem egy nagyot, amíg a válaszára vártam.

- Mondd, mert már úgyis mindegy - egyre feszültebb lett, így én is jobban kezdtem beparázni.

- Strandra megyek - böktem ki.