j u s t f r i e n d s ? ✔️

t h i r t y - t h r e e

TODAY
London, airport

Vannak pillanatok, amikor kár ellenkezni az érzésekkel. Úgysem engednek. A saját fejük után mennek és nem hagyják, hogy befolyásold őket. Ezt el kell fogadnod és vakon bíznod bennük, hiszen mást nem tehetsz.

2014.12.27.
Salisbury

A terem csodásan volt elrendezve. A púder és a menta szín volt a mérvadó a helységben. Az ajtóban egy táblán voltak olvashatóak az asztalok számai és az ott ülő vendeké is. Cole nevét kutattam az apró betűk között, míg az ő tenyere derekamon pihent és szemeivel a helyszínt fürkészte.

- Anya - kiáltott oda a mellettünk elsétáló nőnek. - Hol ülünk? - Kicsit csalódottan fordultam oda feléjük, hiszen így nem tudtam megnézni, hogy hogyan tüntettek fel a vendégek között.

- Ott, a sarokban - mutatott a terem szélén álló, kör alakú asztalra, mely körül 6 szék pihent. - Nanusék, és Benették ülnek még veletek. Szép estét, Drágáim. Rohanok - és eltűnt az egyik apró ajtón.

Az ajtóban egy pohár pezsgővel fogadták az érkezőket. Mindenki kezébe belenyomtak egy átlátszó poharat, ami az aranyszínű folyadéktól pezsgett. Felénk is nyújtottak egy-egy italt, amit én rögtön elfogadtam.

- Kösz, nem - tartotta maga elé a kezét. - Vezetek.

- Akkor én sem iszok - pillantottam rá.

- Nyugodtan. Bírom, ha iszol - kacsintott.

- Bírni fogod alkohol nélkül? - böktem meg játékosan.

- Szuper lesz - forgatta meg szemeit, majd a helyünk felé indult.

- Ki az a Benett? - vontam fel kérdőn szemöldökömet.

- Bill fia. Egy elkényeztetett hülye gyerek - morogta, majd letelepedett a nevével ellátott teríték elé. Két oldalán lévő helyeknél nem volt feltüntetve név, ebből rájöttem, hogy az anyja egyáltalán nem volt abban biztos, hogy Cole kivel érkezik.

- Hova üljek? - álltam kínosan felette, mikor körbepillantott, majd rám vezette tekintetét.

- Ó, baszki - sóhajtott fel idegesen. - Nem mondtam anyának, hogy mit írjon arra a papírra - vakarta meg tarkóját. - Elbasztam, bocsi.

- Nem baj, nekem igazából mindegy - rántottam meg óvatosan vállamat.

- Jó lesz itt? - pillantott a jobb oldalán elhelyezkedő székre. - Vagy ülhetsz ide is - bökött bal oldalára. - Ahová szeretnél.

- Jó itt - foglaltam helyet és kellemetlenül pislogtam körbe, az érkező vendégek felé. Minden annyira idegen volt, de mégsem bántam, hogy ott vagyok. Feszengve ültem a helyemen, de emellett örültem, hogy sikerült rávennem Cole-t, hogy jelenjen meg.

- Éhes vagy? - nézett rám.

- Aha, eléggé - bólintottam és az étlap felé nyúltam. - Saláta és csirkemell - húztam el a szám. - Bár a csirke nem olyan rossz. Te?

- Aha, én is - bólintott. - De én a csirke helyett beérem veled is, mint előétel - simított végig combomon.

- Elegánsan kell viselkednünk - böktem meg játékosan. - Itt nem mondhatsz ilyeneket.

- Rendben, Hölgyem. Helyesbítenék, ha szabad - pillantott rám pimaszul. - Kedvem lenne inkább, Önt elfogyasztani az előétel helyett - húzta félmosolyra ajkait.

- Nem vagy normális - ráztam meg nevetve a fejemet.

- Miért baj, ha egy férfi őszinte? - kapott drámaian a szívéhez.