j u s t f r i e n d s ? ✔️

e l e v e n

○○○

◇TODAY◇
London, airport

Valószínűleg most az előző sztori után, mindenki arra gondol, hogy jól megcsaltam Seant és mekkora egy lotyó vagyok. Beismerem. Tényleg nem volt tőlem szép húzás, de a csók után le is léptem. Nem volt könnyű elvonatkoztatni a ténytől, hogy mit tettem. Fogalmam sem volt, hogy elmondjam-e neki vagy, ha nem tudja meg, akkor minden marad a régi. Azt tudtam, hogyha felhívtam volna és akkor, beismertem volna mindent, akkor az a kapcsolatunk végét jelentette volna. És ezt semmiképp sem akartam. Tehát maradt a felejtés. Nem könnyű, de néha a legjobb mód. Míg ki nem derül minden. Csak mikor azt várod a másiktól, hogy megértsen, lehet már túl sok mindent nézett el. Lehet, hogy a következő húzás már nem fér bele. Nem tudod kihez fordulj, kivel oszd meg. Honnan is tudnád, mikor emiatt mindenki elítélne. Miért? Miért ítél el az olyan, aki nem tudja mi játszódik le bennem? Nem érzi azt a csalódást, amit én is éreztem és azt az ürességet, amit azon az estén átéltem. Mondhatja, hogy mekkora egy lotyó vagyok, hogy megcsalom a barátom, de nem tudhatja mi áll mindennek a hátterében. Nem értem, miért ítélkezik mindenki. Még az is, aki nem is ismer.

○○○

◇2014.07.20.◇
Boston

- Na, mesélj - mondta Ethan, miközben az éjszaka közepén kísérgetett, hogy ne egyedül legyek. Természetesen őt hívtam fel. Ki más jönne értem hajnalok hajnalán?

- Csináltam egy eszméletlen nagy hülyeséget - sétáltam mellette.

- Nálad ez nem meglepő - lökte meg a vállam. - Haza mész?

- Nem akarok. Nancyvel beszéltem és nála alszok - Lehet jobb is, hogy nem mentem haza, mert anya tuti kérdezősködni kezdett volna. Ethanékhez pedig azért nem akartam menni, mert azzal duplán kiakasztottam volna Seant.

- És mi az a szörnyen nagy hülyeség? - mosolyodott el. Nem akartam elmondani, de ha már az éjszaka középén iderángattam, akkor legalább meg kellett indokolnom.

- Ne akadj ki - motyogtam és összeszorítottam a szemem. - Megcsaltam - A szemem továbbra is csukva volt.

- Lefeküdtél valakivel? - A hangja tele volt meglepettséggel.

- Jézusom, nem. Az kéne még. Megcsókoltam egy srácot. De nem akartam. És nagyon sajnálom.. vagyis már akkor sajnáltam, de ki voltam akadva, mert Sean lemondta az estét és... - összevissza beszéltem és az idegességtől szaggatottá vált az egész.

- Nyugodj meg és utána mondd el lassabban - simította végig a karomat Ethan. - Mit mondott le?

- Reggel miután felébredtünk, Sean lelépett. Mondta, hogy dolgozik ma. Kérdeztem, hogy este átmehetek-e hozzá és erre azt mondta, hogy persze. Még azt is megkérdezte, hogy eljöjjön-e értem - Próbáltam lehiggadni, mert tudtam, hogy semmire nem megyek azzal, ha idegeskedek. - Aztán egész nap nem írt, nem vette fel a telefont. Délután elkészültem, kicsíptem magam, hogy este minden tökéletes legyen. Erre mikor elindultam, írt egy üzit, hogy ez ma nem jön össze.

- És kivel csókolóztál? - tette fel az újabb kérdését, amire nem igazán szándékoztam válaszolni.

- Az nem lényeges - legyintettem. Fogalmam sem volt ki az a srác. Lehet, hogy a nevét megtudtam, de nekem az nem mondott semmit.

- Blaire, mostmár igazán feleslegesen titkolózol - Tudtam hogy nem hagyja annyiban. Ethan tuti ismeri a srácot, mert szerintem évfolyamtársak lehetnek.

- Cole - motyogtam. - Cole Walkernek hívják.

- Nem ismerős a neve - gondolkozott el. - Lehet nem is egy suliba járunk. Elég népszerű szórakozóhely. A város másik végéről is bejárnak ide.