j u s t f r i e n d s ? ✔️

t h i r t y - f o u r

TODAY
London, airport

Újabb jó tanács: Soha ne igyál! Keveset.
Persze, az alkohol átformál, megbolondít, de Te is tudod, hogy aki akkor vagy, az vagy valójában. Amit akkor mondasz, az a Te igazságod. Lehet, hogy ilyenkor zajlanak le olyan események az életedben, amik meghatároznak majd nagyon sok mindent. Figyelj oda, de ne túlzottan. Tedd azt, amit érzel és ne azt, amit kell.

2014.12.28.
Salisbury

- Gyere - húzott maga után Cole, felfelé a lépcsőn. - 12A - pillantott rá a kezében lévő kulcsra. Körbenézett és mikor kiszúrta a megfelelő ajtót, célirányosan felé indult.

Végül úgy döntött, hogy nem megyünk vissza Bostonba, mert nem akart olyan későn kocsikázni, valamint az én állapotom sem volt teljesen megfelelő, hiszen a kanyargós út során bármikor kidobhattam volna a taccsot.

Elvarázsolva néztem ahogy beledugta az apró lyukba a fémet, hiszen nekem akkor az biztosan nem sikerült volna. Kuncogva estem be az ajtón, megtámaszkodtam a falban és lerúgtam a cipőimet. A szoba közepén elterülő franciaágy felé vettem az irányt, felmásztam a párnák közé, majd eldőltem.

- Nagyon kényelmes - gurultam végig a pihe-puha takarón, nem zavartatva magamat, hogy tökéletes rálátást engedtem ezzel a bugyimra. Nevetve néztem Cole-ra, aki a falnak dőlve mért végig újra és újra.

- Nagyon élvezem ezt a helyzetet, de ismét túl ittas vagy ahhoz, hogy bármit is tegyek - harapta be alsó ajkát.

- Sajnálom, hogy keresztbe húztam a számításaidat - biggyesztettem le ajkaimat szarkasztikusan.

- Pedig hidd el, hogy szívesen megdugtalak volna most - sóhajtott, majd elkezdte kigombolni a rajta lévő inget.

- Pedig hidd el, hogy amilyen állapotban vagyok, simán meg is engedném - húztam magam alá a lábaimat.

- Nincs szükségem arra, hogy részeg legyél, hogy megfektesselek - kacsintott, majd a nadrágját is ledobta és elindult felém. - Na, dobd arrébb magad.

- Nem tudok ebben aludni - húzgáltam magamon a kényelmes, de nem alvásra tervezett darabot.

- Hát vedd le - mondta egyszerűen. - Láttalak már bugyiban.

- Jó, de nincs rajtam melltartó - húztam el a számat.

- Micsoda? - ráncolta össze szemöldökét. - Mert?

- Hát szerinted miért? - fordultam meg, hogy szembekerüljön a ruhám hátuljával. - Nem vetted észre, hogy nem látszódik ki a pántja?

- Nem gondoltam volna, hogy el mernél jönni velem bárhová is melltartó nélkül - bólintott elismerően.

- Pedig de, hiszen itt vagyok és mint mondtam nincs rajtam - rántottam meg a vállamat esetlenül.

- Vedd le nyugodtan. Nem nézek oda - vigyorodott el.

- Gondolom - forgattam meg a szemeimet.

- Nyugi már, mondtam, hogy most nem foglak megdugni - próbált meggyőzni. - Leveszed a ruhát és betakarózol.

- De nem akarok ilyen lenni - estem kétségbe. - Nem akarom ilyen gyorsan ledobni a ruháimat neked. Nem akarok olyan lány lenni.

- Nem tudja meg senki - sóhajtott a fiú. - Csak vedd már le és aludj.

- De tényleg nem vagyok ilyen - nyögtem fel ijedten, de végül csak lekerült a ruhám és bebújtam a takaró alá. - Holnap nagyon gáz lesz - fogtam a fejem és Cole szemeit bámultam.