j u s t f r i e n d s ? ✔️

t w e n t y - f o u r

TODAY
London, airport

Pár szép szó és eldobod az agyad. Egy érintés és úgy érzed meg vagy mentve. De mégis ott úszkál a gondolatodban egy másik személy. Akit akármilyen erővel próbálsz elfelejteni, nem megy. Tudom milyen ez. Elkerülöd és beletemetkezel a jóba. Magadnak sem vallod be az igazat és másnak sem. A hazugságokban élsz, ahelyett hogy az igazságban engednéd szabadon az érzéseidet. A vonzalom nem egyenlő a szerelemmel. Gondold át melyik van benned és csak azután dönts. Ez a legfontosabb. Ne járj felesleges köröket, mert aztán biztosan megbánod. Ezt garantálom.

2014. 10. 15.
Boston

A lábaim egymás után, őrült tempóban érték a talajt. Az események kellőképpen felzaklattak, ezért nem kívántam tovább maradni. A tervem - miszerint a hátsóajtón kiosonok - nem valósult meg, hiszen ahogy kiléptem az ajtón, Sean-t pillantottam meg. Egy padon ült, a térdén könyökölve, előre döntött fejjel. Ujjai hajába kúszva pihentek.

Ahogy kiléptem, tekintete rám szegeződött és az idilli képnek másodpercek alatt vége szakadt. A fiú felállt és felém igyekezett.

- Jól vagy? - kérdezte halkan.

- Megvagyok - válaszoltam én is, ugyanolyan halkan.

- Beszéljünk róla? - nézett a szemembe óvatosan. - Vagy inkább vigyelek haza?

- Inkább hazamennék - motyogtam. - Ha nem gond.

- Menjünk - indult el az autó felé.

- Nem kellenek a cuccaid? - gondolkodtam el.

- Telefonom és a kulcsom nálam van. Másra annyira nincs szükségem, hogy visszamenjek érte - nyitotta ki előttem az ajtót, majd miután megbizonyosodott róla, hogy bent ülök, átsétált a vezetői oldalra és ő is beszállt.

Az autó halkan felmordult és elindult. Az arcomat az ablaküveghez nyomva néztem ki a fejemből. Nem gondoltam semmit. Elvesztem. Nem vágytam arra, hogy Sean megvigasztaljon, vagy akár bárki más.  Élveztem, hogy még pár pillanatig nem kell gondolkoznom. Tudtam, hogy a szobámban egyedül leszek, én és a gondolataim. Ez zaklatott fel a legjobban. Ez volt az, amit ki kellett zárnom.

- Figyelj - állt meg a házunk előtt Sean. - Ne gondolj semmi rosszra, amíg nem beszéltünk. Ígérd meg, kérlek - nézett rám.

- Majd beszélünk - nyitottam ki az ajtómat és további szó nélkül besétáltam a házba. Rosszul érintettek a dolgok, amit meg sem próbáltam tagadni, hiszen éreztem, hogy felesleges.

Anya még nem volt otthon, ezért egyszerűen felsétálhattam a szobámba. A délutánom többi részét ott töltöttem. Nem beszéltem senkivel és nem is csináltam semmit. Csak feküdtem ott, az ágyamon, és harcoltam a gondolataimmal. Közben anya is hazaért, de ő lent főzött a konyhában. Mikor megérkezett, akkor feljött hozzám és köszönt, de nem faggatózott és nem is próbált szóbaelegyedni velem.

Közel hét óra volt, mikor kinyílt a szobaajtóm és nagy meglepetésemre Craig dugta be a fejét rajta. Bólintott, majd vissza kinézett és barátnőjét maga után húzva sétáltak be a szobámba.

- Szia, Blaire - ült le az ágyam szélére Nancy, míg Craig a forgósszékem mellett döntött.

- Sziasztok - köhintettem egyet, mert a hangom kicsit rekedt volt.

- Miujság? - nézett rám nagy szemekkel Nancy.

- Fogalmam sincs - nevettem fel kínosan.

- Beszéltél vele mielőtt eljöttél? - tért a lényegre Craig. Nancy szúrós tekintettel nézett rá ezért, de én mégsem tudtam hibáztatni.