j u s t f r i e n d s ? ✔️

f o r t y - s e v e n

TODAY
London, airport

A lejtő... Mint említettem az én lejtőm elég meredek volt, amin nagyon könnyű volt egy az egyben lecsúszni és össze-vissza törni magam, majd a mélybe veszni. És pontosan ez történt velem. Először csak egy-egy probléma adódott, amin úgy ahogy túltettem magam. Leporoltam magam és tovább léptem. De aztán a baj csőstül jött. Amit azelőtt tartottam problémának, azt utána teljes mértékben átértékeltem, hiszen megérkezett az életem negatív hulláma.

2015. 11. 28.
Boston

Szombati nap, amikor Cole egyik egyetemi bulijára készülődtünk. Akkor már mindennapos volt köztünk a feszültség. Veszekedéssel indítottuk, majd zártuk a napot. Persze közben egy-egy békülős szexet is beiktattunk, ami ideiglenesen megoldotta a problémáinkat, de tudtuk, hogy hosszútávon ezzel semmit sem érünk el.

És hogy min ment a vita? Természetesen az egyetemista lányokon és a mindennapos bulikon, ezenfelül pedig a bizalom kérdése is folyamatosan ott lebegett a levegőben.

Egyre többször kételkedtem benne. Nem amiatt, hogy valójában tett-e valamit, hanem amiatt, hogy egyáltalán megfordult-e a fejében. Biztos voltam benne, hogy a gondolatai egyre többször indultak rossz irányba. Éreztem a viselkedésén, a beszédén és az egész testén.

Hét óra körül lehetett, mikor a ruháimat ledobva beléptem a zuhany alá és a zuhanyrózsát magamra irányítva élveztem a melegvíz lágy ölelését.

- Jössz? - pillantottam a mosdókagylónak támaszkodva telefonját nyomkodó fiúra.

- Nem. Már fürödtem edzés után - rázta a fejét, még mindig a telefon képernyőjét bámulva.

- És az számít? - próbálkoztam be újra, hiszen más reakcióra számítottam. Felpillantott a mobiljából és úgy mért végig.

- Nem terveztem most fürdeni - jelentette ki, mire az arcom akaratomon kívül is grimaszba kúszott. - De, ha szeretnéd akkor... - akasztotta bele két ujját a pólója derekába.

- Nem fontos - ráztam meg a fejemet. - Mindegy - motyogtam halkan.

- De mondom, hogy megyek akkor - bújt ki a pólóból, majd ledobta a földre.

- Mondom, hogy nem kell akkor - zártam el a vizet, majd egy törölközőt szorosan magamra csavarva kiléptem a zuhanyzóból.

- Most mi a fasz van? - kapta el a karomat, mire kénytelen voltam felé fordulni. - Mi bajod van, Blaire?

- Semmi - ráztam meg a fejemet, majd megpróbáltam elhagyni a fürdőt.

- Te is tudod, hogy ez nem igaz - állta el az utamat.

- Nem akarok veszekedni - dőltem neki a mosdókagylónak.

- Pedig nagyon úgy tűnik - morogta, közben homlokán megjelentek apró ráncai. Egyre többször találkoztam ezekkel a kicsi vonalakkal, melyek akkor bújtak elő, mikor a fiú ideges volt.

- Menjünk készülődni - vettem egy mély levegőt és ránéztem az ajtóra.

- Nem beszéljük meg? - vonta fel a szemöldökét.

- Már annyiszor megbeszéltük - nevettem fel aprót kínomban.

- Én is mindig ezt hiszem - szorította össze a száját.

- Készüljünk. Oké?

- Persze, hogy oké - tárta szét a karjait, majd ott hagyott a fürdőben.

Ujjaim a márványpultba martak, talpam a hideg csempére simult, a tekintetem pedig a plafonra tapadt. Egy dologra próbáltam koncentrálni. A levegőt kifújtam, majd beszívtam. A szokásos módszer, amivel évek óta nyugtatgattam magamat.