s e v e n t e e n

2.7K 93 3
                                    

○○○

◇TODAY◇ London, airport

Miért rá volt szükségem? Én magam sem tudom. Hiányzott. Vágytam az ölelésére. Ismét valami olyan kellett, ami nem lehetett az enyém. Mindig ezt csináltam. Erről szólt az egész életem.

De miért csináltam, ha tudtam, hogy ennek csak rossz vége lehet? Nem tudtam, tényleg nem. Akkor még nem.

Olyan gyorsan kezdődött a vele való kapcsolatnak nem nevezhető ismerettségem, hogy izgalmassá tette számomra. Volt benne valami olyan, ami érdekelt és teljesen magával ragadott. Nem fogtam fel a következményeket, mert annyira magával ragadott egy érzés, amit nagyon szerettem. Ez a szabadság volt, amivel az egész vele töltött időt jellemezni tudnám.

○○○

◇2014.09.01.◇
Boston

- Nagyon megijesztessz - tolt el óvatosan magától. - Mi a baj?

- Nem tudom - tört ki belőlem egy szaggatott sóhaj. - Tényleg nem.

- Gyere - ragadta meg hirtelen a csuklómat és egy sötétkék range rover felé vezetett.

- Hova megyünk? - szipogtam a kezét szorongatva.

- Nem tudom. Beszélgetünk - jelentette ki. - Nem hiányzik neked sem mégegy pletyka és hát az meg senkinek nem hiányzik, hogy ez a csodálatos arc - mutatott a saját képére. - véraláfutásokban pompázzon.

- Rendben - álltam meg a jármű ajtaja előtt. Cole átszaladt a másik oldalra, beszállt, majd kinyitotta nekem is az ajtót. Bemásztam és bekötöttem magam.

- Nem vagyok, azért annyira közveszélyes - mosolyodott el az övemre pillantva.

- Megszokás - motyogtam.

- Megnyugodtál? - nézett rám gyengéden.

- Nagyjából - bólintottam.

- Miért kerestél?

- Nem tudom. Beszélni akartam veled. Fogalmam sincs, hogy mi volt a konkrét oka, sőt, lehet nem is volt konkrét oka - nevettem fel halkan.

- Történt valami? Találkoztál vele? - indította be a motort, ami halk morgással jelezte, hogy készen van az indulásra.

- Nem. Csak Nancy. De ott hagyta őket. Beleütött egy szekrénybe és elment - hajtottam le a fejem.

- Szerintem hagynod kéne egy kicsit - mondta egyszerűen. - Át tudom érezni milyen baszott szar dolot ez. Én sem örültem volna, ha zaklatnak közben.

- Történt már veled ilyen? - kerekedtek el a szemeim.

- Hagyjuk inkább - fordította el a fejét. - Nem szívesen beszélek róla.

- Kérlek - fogtam meg a sebváltón nyugvó kezét, mire rögtön rám nézett.

- Akkor tényleg szerelmes voltam - nevette el magát és a tarkójához kapott. Ez egy tipikus fiús szokás. Kínos helyzet van, akkor a kezük máris a tarkójuknál van. - A csaj meg jól átbaszott - A mondat végére kissé ideges lett.

j u s t  f r i e n d s ? ✔️Where stories live. Discover now