j u s t f r i e n d s ? ✔️

t w e n t y - e i g h t

TODAY
London, airport

Az, hogy mit teszel csak részben határoz meg. Inkább az határoz meg, hogy mennyit vallasz a magadénak. Elfogadsz mindent és túl lendülsz rajta, vagy csak tagadsz, mígnem elmerülsz a hazugságokban, melyekkel önmagadat biztatod. Igen, rossz mikor minden felfordul és nem felejthetsz, hanem az emlékezésre kényszeríted magad, de hosszútávon, hidd el, hogy te jársz jól. Tudni fogod mik az erősségeid és mik a hibáid. Én is tudom már. Ethan Moon, az egyik hibám, de mégis az erősségem volt.

2014. 11. 16.
Rochester

A fehér ágynemű lazán vette körbe meztelen bőrömet, míg hajam kócosan omlott le rá. Úgy éreztem, hogy a fejemet valaki folyamatosan próbálja apróra összenyomni és ez nagyon nem tetszett. Fájt a hasam és hányingerem is volt. Karomat fel akartam emelni, de nem tudtam, mert egy másik kulcsolódott bele. Lábaimat sem éreztem szabadnak, de nem volt erőm szétnézni. Úgy fájt a fejem, hogy nem tudtam felemelni, ezért egész testemmel próbáltam megfordulni. Szélesválakkal és egy napbarnított háttal találtam magam szemben. És ekkor jöttek vissza az emlékeim.

- Mi a szar? - ültem fel hirtelen, nem zavartatva magamat, hogy végtagjaim hirtelen rántódtak ki helyzetükből. - Baszki - győződtem meg arról, hogy nincs rajtam semmi ruha és arról is, hogy Cole Walker lábai az enyémekbe vannak gabalyodva.

- Ne beszélj már így - morgott a fiú, majd lassan megfordult.

- Mi történt velem? - húzódtam minél távolabb az ágyon, magammal húzva a takarót.

- Nagyon be voltál állva - mondta csukott szemmel. - Le akartál velem feküdni - húzta mosolyra a száját.

- Csak akartam? Akkor nem volt semmi? - vontam fel kíváncsian a szemöldököm.

- Mondom nagyon szét voltál csúszva. Na meg én is. Azt se találtam volna hova dugjam - nyitotta ki félszemét, majd arcom láttán elnevette magát.

- Akkor miért fekszünk egy ágyban és miért nincs rajtam ruha?

- Nincs rajtad ruha? - pattantak ki szemei. - Arra nem emlékszem. Bár eléggé sokat smárultunk, azt
vágom, de más biztos nem volt. Érezném, ha lett volna más. Tuti, hogy csak smároltunk, meg ezekszerint levetkőztél - rántotta meg a vállát. - Rajtam van boxer. De azt sajnálom, hogy elfelejtettem milyen vagy meztelenül. Egész életemben bánni fogom, hogy ittam.

- Jézusom - temettem a kezeimbe az arcomat. - De hogy kerültem ide? Mert az a rész teljesen kiesett.

- Ethannel jöttél. Mindketten be voltatok állva. Lerakott és mondta, hogy vigyázzak rád, mert dolga van.

- Úristen, füveztem - ráztam tovább a fejemet.

- Nem is keveset. Nagyon kész voltál. Valami miatt ki voltál akadva. Nem emlékszem pontosan, de Seannel volt valami - magyarázta lassan. És ekkor beugrott a kép, ahogy Nana ott ül az ölében és egymás szájában matatnak.

- Megtudta a köztünk történteket, és a hugoddal smárolt a szemem láttára - motyogtam halkan.

- Az enyémmel? Nanával? - szaladt fel a szemöldöke, mire csak bólintottam. - Nem szarozik, az egyszer biztos.

- Mit csináljak? - sóhajtottam nagyot.

- Feküdj vissza és aludjál - rántotta meg egyszerűen a vállát.

- Megyek felöltözök és kiderítem mi történt még - csavartam magam a takaróba és megpróbáltam átmászni Cole-on.

- Minek viszed? Már úgy is láttam - forgatta meg szemeit. - Csak nem emlékszek, de láttam.