j u s t f r i e n d s ? ✔️

t h i r t e e n

○○○

◇TODAY◇
London, airport

Volt már olyan, mikor az lett volna a helyes, hogy megbánd, amit tettél, de te mégsem bántad? Történt már olyan, hogy nem volt helyes mások szerint, de te mégsem fordítanád vissza? Igen? Akkor emberedre tálaltál, mert nálam is ez történt. Igen. Még mindig az az este. Éjszaka. Vagy talán hajnal. Hogy miért mesélek még mindig erről? Fogalmam sincs. Talán azért, mert ez nekem fontos. Igen. Minden bizonnyal ezért. Hülyének tartottam magam. Sőt, nem csak én gondoltam így. Megaláztam. Ha nem is tudatosan és szándékosan, akkor is megaláztam. Nem akartam, hiszen én csak azt akartam, hogy törölni tudjak néhány dolgot visszamenőleg.

○○○

◇2014.07.27.◇
Boston

- Mindjárt meg van - bólogatott csukott szemmel Sean, miközben próbált betalálni a kulcslyukba.

- Segítsek? - kuncogtam fel mellette. Ekkor kattant a zár és Sean óriási vigyorral a képén, széttárt karokkal nyitotta ki a hatalmas mahagóni ajtót.

- Mondtam, hogy megoldom - ragadta meg a csuklómat és maga után húzott az emeletre.

A szobájában semmi sem változott az utolsó látogatásom óta. Minden a helyén volt és csak remélni tudtam, hogy a fiú is ugyanaz maradt.

- Sean - Halk voltam, akár egy kis egér, de ő rögtön felém fordult.

- Valami baj van? - kétségbeesett volt az arca. - Bébi. Mondd mit szeretnél - sétált vissza hozzám, majd megint megfogta a kezem és az ujjaimmal kezdett babrálni.

- Szeretném, ha - Nem tudtam befejezni a mondatot, mert képtelen voltam kimondani a szavakat.

- Mit szeretnél? - Annyira nyugodt volt, hogy nem akartam elhinni, hogy részeg. - Mondd el és akkor meglátjuk mit tehetek.

- Szeretném, ha mi - nyeltem egyet és lassan a szemébe néztem. Meglepettséget láttam benne. Tudtam, hogy Sean már régen vár erre a pillanatra, de sosem erőltette. Soha nem gondoltam volna, hogy én hozom fel ezt a témát először.

- Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet - Az állam a padlót súrolta, mikor meghallottam a tarkóját vakaró fiú szavait.

- Én - Megint nem tudtam mit mondani. Nagyon kínosan éreztem magam. - Bocsánat - újra a padlót kezdtem pásztázni, mert nem akartam még jobban süllyedni a szégyentől.

- Tessék? Jaj, ne már, kicsi - emelte fel az államat, hogy újra rá nézzek. - Tudod, hogy szeretlek. És azt is tudnod kéne, hogy legszívesebben már az első csókunk után az ágyba vittelek volna - Ezután a mondat után a fejemet azonnal elöntötte a pír. - De nem szeretném, hogy rossz emléknek maradjon ez meg. Ha tényleg szeretnéd, akkor a válaszom természetesen igen. De kérlek gondold át mégegyszer.

- Szeretlek - motyogtam. - Szeretnék veled lenni - Nem tudtam máshogy fogalmazni, mivel már ez a helyzet számomra úgyis elég kínos volt. Talán így sikerül elfelejtenem mindenki mást. - ezek a gondolatok motiváltak. Semmi más nem számított, csak az, hogy elfelejtsem és ne érezzek egy percig bűntudatot.

Sean lágyan megcsókolt, majd minden ment tovább, akár egy film. Pörögtek a filmkockák és megtörtént. A fiú minden érintése mentén a hideg rázta a testemet.  Mintha áramot vezettek volna belém, úgy bizsergett a bőröm. Ezzel mindent jóvá tehetsz, Blaire. - ezek a gondolatok játszódtak le a fejemben, újra és újra. Mostmár belátom, hogy ez egy elég borzasztó gondolat volt, de akkor teljesen jó ötletnek tűnt. Nem gondoltam bele a következményeibe.