j u s t f r i e n d s ? ✔️

t h i r t y - s i x

TODAY
London, airport

- Elnézést - állok ismét az információs pultnak támaszkodva. Az összes táskámmal könyökölök fel a hideg pultra, mindkét kezemmel a hajamba túrva.

- Tessék - fordul felém. - Hölgyem - mosolyodik el. - Sajnos még mindig nem jött semmi hír a következő járatról.

- Nagyon fontos lenne hazajutnom - kopogtam idegesen a fekete márvány lapon. - Szólna kérem, ha bármit tud? Akármit.

- Figyeljen rám - hajol hozzám közelebb, halkabb hangnemre váltva. - Tilos lenne bármit is mondanom, mielőtt a hangszórókban elhangzana. Egyenlőre annyit lehet tudni, hogy új járatot készülnek indítani, minél hamarabb, ahogy csak lehet. A vihar előreláthatólag csendesedni kezdett, de semmit nem tudunk biztosan. Ha bármit tudok, szólok Önnek.

- Nagyon köszönöm. Rettentően hálás vagyok - nézek a nőre.

- Nincs szükség rá - mosolyodok el kedvesen.

Reménytelen, hogy Bostonba érjek Szilveszter éjszakáig. Lehetetlen.

Idegesen ülök vissza a helyemre, a cuccaimat magam köré halmozva és arra várva, hogy bármi is történjen.

2015.01.01.
Boston

- Miért kellett hozzá egy visszaszámlálás? Drámai pillanatnak szántad? - vonta fel a szemöldökét Ethan.

- Fogalmam sincs. Csak úgy beugrott - rántottam meg a vállam.

- Pedig őszintén arra számítottam, hogy Walker szájában töltöd az új év első percét - lökött meg pimaszul, mire én csak megforgattam a szemem.

- Nem egy romantikus alkat. És az határozottan romantikus lett volna - pillantottam körbe, szememmel Cole-t keresve.

- Csak ez akadályozott meg benne? - bámult tovább, kezében még mindig a pezsgőjét szorongatva.

- Talán - zártam le a témát és váltottam egy másikra. - És mi van Jessicával? Ő nem tervezett veled egy újévi csókot?

- Jessica? - nevette el magát. - Az a baj, hogy túl sok emberrel tervezte egyszerre.

Megpillantottam Cole-t, ahogy egy számomra idegen lánnyal beszélget. A csajszi összevissza csavargatta a haját és zavarában csak nevetgélt, de ez nem volt meglepő. Ő szinte mindenkiből ezt váltotta ki.

- Mit látsz? - fordult abba az irányba amerre én bámultam. - Zavar?

- Őszintén? - pillantottam rá. - Nem tudom.

- Gyere és bulizzunk. Mindketten szinglik vagyunk és előttünk áll 2015 első átbulizott hajnala - ragadta meg a kezem, miután lehúzta utolsó korty italát.

- Végülis - tettem le én is poharamat, majd hagytam Ethannek, hogy magával húzzon.

Egyre többen értek vissza a nappaliba, ahol egy percre sem ért véget a buli. Egyik kedvenc számunk szólt a hatalmas hangfalakból, mire hihetetlen tombolásban törtünk ki. A testünk összeolvadt a ritmussal és úgy vonaglott az ütemek mentén, mintha mást nem is tehetne. Ugráltam, sikítottam és Ethan kezét megragadva táncoltam, úgy ahogy már régen. És Ethan is ugyanezt tette. Felszabadult volt, hiszen ezt hoztuk ki egymásból. Éreztem, hogy mellette nem kell félnem, ha felcsúszik a szoknyám vagy elkenődik a sminkem, mert nem fogja érdekelni. Erről szólt a barátságunk.

Rengeteg zenét áttáncoltunk, mikor valahogy elkeveredtem Ethan mellől, hiszen egy igazán csinos lány táncolt be a helyemre, de nem bántam. Letelepedtem az egyik kanapéra és vettem egy-két mély levegőt. A telefonomért nyúltam, hogy megnézzem az időt, mikor egy éppen smárolni kezdő pár dobta le magát mellém. Arrébb húzódtam és feloldottam a telefonomat.