j u s t f r i e n d s ? ✔️

s i x

○○○

◇TODAY◇
London, airport

Akkor annyira sajnáltam a válást, de aztán minden más lett. Anya kiegyensúlyozottabb lett és apa is megtalálta önmagát. Igaz, hogy teljesen más helyen, de a lényeg, hogy apával is tartottam a kapcsolatot. Ethan újra a régi lett, bár Beccát megtartotta maga mellett. Seannel kibékültünk elég gyorsan és Nancy is tudott mindent. Szóval teljesen tökéletes lett az életem. Tanultam a vizsgáimra és készültem a nyárra, ami egy felejthetetlen élmény lett. Sokszor megkaptam, hogy két fiúval is kavarok, de nem bántam. Büszkén vonultam egyik szünetben Ethannel, majd a másikban Seannel. Nem számított semmi és senki. Csak én és az elveim. Nem hallgattam senkire és csak a magam ura voltam. És így volt ez jól.

○○○

◇2014.06.12.◇
Boston

A tanév utolsó napja. Sean jött értem reggel és együtt mentünk suliba. Beültem mellé és egy gyors csókkal köszöntöttem.

- Helló, bébi - indította be a motort, majd kezét a combomra csúsztatta. Halkan utaztunk, míg én meg nem untam és kérdezni kezdtem.

- Mik a terveid a nyárra? - pillantottam rá.

- A nyár első felében munka, aztán buli. Mint általában minden nyáron - húzta mosolyra ajkait.

- Aha - zavartan nézelődtem ki az ablakon, mivel én ebben a nyárban nem nagyon látom magam.

- Hé, bébi - nézett rám egy pillanatra. - Sokat leszünk együtt. Még meg is unsz - szorította meg kezével a combomat.

- Biztos? - eléggé kétségbeesetten bámulhattam, mivel Sean hitetlenül felnevetett és nyomott egy puszit az arcomra. Leparkolt a suli mellett és kézen fogva sétáltunk befelé.

Hallottam, hogy mögöttünk Ethanék közelednek, mivel Rebecca megint visított. Hátrakaptam a fejem és elengedtem Sean kezét, majd Ethan felé siettem. Rebecca arcára ráfagyott a mosoly, mivel nem nagyon kedveltük egymást. A fiú vigyorogva lépett hozzám és szorosan magához ölelt.

- Jó reggelt, Blaire - nyomott egy puszit a hajamba.

- Neked is - néztem fel rá, majd elléptem tőle egy kicsit.

- Ma akkor mozi? - tette fel a költői kérdést, amire általában igen a válasz.

- Aha - bólintottam és hátrapillantottam Seanre, aki összehúzott szemekkel nézett ránk.

- Négykor nálatok - intett, majd Beccával indult el. Visszabaktattam Seanhez és a kezéért nyúltam, de elhúzta. Arca kifejezéstelen volt, léptei pedig gyorsak.

- Mi a baj? - álltam meg előtte és kezeimet nyaka köré kulcsoltam.

- Semmi - elfordította a fejét, hogy a szemkontaktust elkerülje.

- Szóval akkor, azért húzod el a kezed, mert unatkozol? - vontam fel kérdőn egyik szemöldököm.

- Természetesen nem - morogta.

- Nem kéne féltékenynek lenned. Ethannel évek óta barátok vagyunk és van barátnője is.

- Akkor is zavar - nézett rám. - Nem akarok osztozkodni rajtad - szorított magához. - Azt akarom, hogy csak az enyém legyél, bébi - karjaiba zárt és megpuszilta a nyakamat.