j u s t f r i e n d s ? ✔️

e i g h t

○○○

◇TODAY◇
London, airport

Az összes eddigi nyaram legjobbja az volt. Be kell valljam akkor minden jó volt. Semmi nem érdekelt csak Sean, Ethan és a buli. Minden rendben is volt ezzel, de júniusban eléggé pénz szűkében voltam. Készültem egy csomó fesztiválra, de a hetijegyek minden pénzemet elvitték. Anya megint nem állt valami fényesen, mert hogy apa elment, csak az ő pénzéből éltünk, ami valljuk be, nem volt elég mindenre. Szóval munkát kellett volna keresnem, de mivel az én életem akkor egy nagy adag vattacukor volt, ezzel nem igazán foglalkoztam. Minden más elvette a figyelmemet és anya sem mondta, hogy márpedig menjél, hanem mindig adott amennyi kellett. Természetesen közre játszott a jókedvemben az is, hogy Rebecca, már csütörtökön elhagyta az országot. Bár ez nem ment olyan simán, mint gondoltuk, de végül eltűnt egy pár hétre.

○○○

◇2014.06.13.◇
Boston

Este, miután meghallgattam anya kiselőadását a gyerekvállalásról - amit azért tartott, mert Sean nálunk aludt - a szobámban voltam a fiúval. Beszélgettünk, nevettünk és teljesen jól elvoltunk. Később felajánlotta, hogy hazamegy, de végül megbeszéltük, hogy most nálunk alszik. Éjszaka teljesen normális volt minden és reggel a fiú karjaiban ébredtem.

- Ébren vagyok - suttogta, mivel észre vehette, hogy folyamatosan mocorogtam.

- Ja, oké - fordultam meg mostmár gyorsabban.

- Hogy aludtál? - mosolyodott el álmosan.

- Nagyszerűen - csupasz karjaival magához rántott és nyomott egy puszit a nyakamba.

- Annak nagyon örülök - hangjában hallottam, hogy ő is ugyanúgy élvezte azt az éjszakát, mint én. A közelsége nyugtatólag hatott rám és a szimpla ölelése is biztonságot sugárzott.

Egy másodperc töredéke alatt vetett véget ennek a különleges pillanatnak a telefonjának csengőhangja. A fiú hirtelen érte nyúlt és mikor a kijelzőre pillantott, arca az idegességtől és a meglepettségtől eltorzult.

- Muszáj felvennem - pattant fel és az ajtó felé sétált. Kilépett és már csak kint vette fel a telefont.

Miközben Sean telefonált, én kiválasztottam, hogy mit veszek fel és gyorsan fel is öltöztem. Nem akartam kimenni a szobából, mert nem szándékoztam megzavarni a telefon beszélgetést, de ki kellett mennem a fürdőbe. Ahogy kiléptem, a fiú elhallgatott és küldött felém egy mosolyt. A telefonban lévő női hang, megállás nélkül magyarázott.

Elfoglaltam a fürdőt és készülni kezdtem. Nem tudom hány percet töltöttem bent, de az biztos, hogy mire kiértem, Sean már a szobámban ült.

- Sikerült megbeszélni? - pillantottam felé, mire lágyan elmosolyodott és bólintott.

- Igen, de most mennem kell - egy másodpercbe sem telt és már előttem állt.

- Most rögtön? - arcomról a boldogság eltűnt és helyette csalódottság tűnt fel rajta.

- Úgy tűnik - sóhajtotta unottan és gyorsan megcsókolt. - Este érted jöjjek?

- Ha ráérsz - morogtam.

- Nyolcra itt vagyok - nyomott egy utolsó puszit arcomra és lelépett. Mondhatom szép.

Beletörődtem, hogy ezt a napot nem együtt töltjük és felhívtam inkább Nancyt. A lány, örömében sikítozott a telefonba.