j u s t f r i e n d s ? ✔️

t h i r t y

TODAY
London, airport

- Elnézést - lépek oda az egyik pultnál ülő, fiatal nőhöz. - Meg tudná mondani, hogy a törölt bostoni járat helyett mikor indítanak újat?

- A következő gép négy óra múlva indul - néz bele az előtte lévő számítógépbe. - Feltéve, ha ilyen viharban elindulhat. Ön a párizsi géppel jött?

- Igen, azzal. Lassan már négy órája itt ülök - sóhajtok fel.

- A szeles, időjárás és a hóvihar miatt nem mehetett tovább, de mihelyt javul a helyzet indul a gép - bólint a nő. - Viszont azt ajánlom, hogy foglaljon egy szállást, mert lehet, hogy ezt az évet itt kell lezárnia. Szívesen segítek - mosolyog rám ismét.

- Várok még inkább pár órát. Fontos lenne, hogy még holnap éjfél előtt Bostonba érjek - magyarázom idegesen, majd a táskámat a vállamra véve, visszaülök eddigi helyemre.

Ismét gondolataim visszaigyekeznek az elmúlt évekbe. Újabb emlékek, amelyekből megintcsak tanultam.

Tisztán emlékszem az érzésre, mikor megláttam valamit, amiről tudtam, hogy számomra jót nem jelenthet. Megijedtem és magamat helyeztem előtérbe. Hiába próbáltam lazán kezelni a helyzetet, de nem ment. Pedig mostmár rájöttem, hogy úgy kellett volna. Szóval igen. Ha ilyen helyzetbe kerülsz, akkor ne azt nézd, hogy számodra mi a kedvező. Mert, ha valami nem rólad szól, akkor ne magadra vetítsd ki. Fogadd el a másik döntését és támogasd. Ha nem ezt teszed, akkor lehet hogy pont azt éred el, amit a legkevésbé akarsz.

2014. 12. 17.
Boston

- Csáó - ölelt meg Nancy, mikor a szekrényemben pakolásztam. - Miujság?

- Csak nem? - vigyorogtam a lányra, aki majd kicsantatt a boldogságtól.

- De - kuncogott fel, majd nekidőlt a szekrényeknek.

- Megbeszéltétek? - szenteltem mostmár teljes figyelmemet a lánynak.

- Igen. Tegnap este átjött és elmondta, hogy nem áll szándékában anélkül dönteni semmiről, hogy nem beszélnénk róla - újságolta fülig érő szájjal a barátnőm.

- Mondtam én, hogy tök jól megvagytok - löktem meg lazán.

- De ezekután muszáj eljönnöd velem a meccsre és drukkolni, hogy a boston celtics kiszúrja őt - tartotta fel mutatóujját.

- Nem szándékoztam elmenni - bámultam rá fájdalmas arccal.

- Ethan is ott lesz - biggyesztette le ajkait kérlelően.

- Nem jó ötlet - ráztam a fejem vészjóslóan. - Ha én ott vagyok, abból nem sülhet ki semmi jó.

- Nem kell első sorban ülnünk - unszolt a lány. - Beleolvadunk a tömegbe. Ott hátul.

- Szó sem lehet róla - tartottam magam saját igazamhoz. - Nem hiányzik ez nekem.

- De, Blaire. Kérlek - sóhajtott fel kínjában.

- Nem, Nancy. Nem szeretnék.

2014. 12. 19.
Boston

A tornaterem nehéz ajtajait kitámasztották, így az érdeklődők szabadon sétálhattak rajta be és ki. Ez igazán jó ötletnek bizonyult, mert már a meccs előtt fél órával tele volt az egész lelátó. Ja, igen. Természetesen elmentem, mert Nancy és Ethan egész nap és másnap és azután és mindig azt mondták, hogy nem hagyhatom ki. Aztán jöttek a szokásos zsarolási kísérletek, miszerint ha nem megyek el akkor nem szeretem őket eléggé és ehhez hasonló klisés dolgok. Szóval igen, minden tele volt. A fiúk is nem sokkal előttünk érkeztek meg és már az öltözőben készültek.