j u s t f r i e n d s ? ✔️

f i f t y - n i n e

TODAY
Boston

- Ennyit akartál mondani? - csúsznak ki a száján a szavak, mire a lábam a földbe gyökerezik. Ez mégis mit akar jelenteni?

- Mi van? - sóhajtanak egyet halkan a körülöttünk állók.

- Nem igazán tudom mi mást kellene még - húzom el óvatosan a számat, ezzel ellensúlyozva a kibuggyanni készülő könnyeimet. A levegő fagyos és valójában senki sem tudja, hogy mégis mi fog történni.

- Fogalmad sincs, hogy meddig képes lennék elhallgatni ezt a szerelmi vallomást - rajzolódik ki egy játékos mosoly az arcán és abban a pillanatban hullik le egy hatalmas kő a szívemről. - Szóval szívesen venném, ha folytatnád vagy akár fent is megejthetjük ezt - biccent viccesen az emelet felé.

- Jesszus, Cole, Te akkora egy szemét vagy - löki meg nevetve tesóját Nana. Én még mindig csak álldogálok és várok. Mégis mire várok? Megoldódott az a dolog, amit olyan régóta igyekszem megoldani, de mégsem tudom, hogy most mihez is kezdhetnék.

- Tesó, ha erre nemet mondtál volna, akkor kénytelen lettem volna én feleségül venni szegény Blaire-t - teszi hozzá szórakozottan Adam.

- Nem is mondassz semmit? - pillant rám Cole, de még mindig nem csökkenti a távolságot köztünk.

- Már elmondtam mindent - motyogom halkan, mert hirtelen rettentő zavarban leszek.

- Szóval akkor felmegyünk? - lép egy nagyon kicsivel közelebb, annyira hogy kezeinket, ha akarná, éppen össze tudná érinteni. Nem szólok csak bólintok, mire a többiek mellettünk susogni kezdenek. Cole megfogja óvatosan a kezemet és maga után von az emeletre.

A szobába lépve ismét rámjön az a zavartság, amit lent éreztem, így csak óvatosan leülök az ágyra és próbálok összpontosítani, hogy ne ájuljak el.

- Szép kis beszéd volt - ül le velem szembe mosolyogva. - Bár először az a fura taxi sofőrös rész kicsit összezavart - ugrat ismét, mire én is elmosolyodok. Vár egy pár másodpercet, hátha meg szeretnék szólalni, de továbbra is csendben maradok, ezért folytatja. - Baj van?

- Nem - rázom meg a fejem. - Csak kicsit kimerültem lelkileg.

- Emiatt?

- Az egész miatt - magyarázom. - A reptéren éjszakáztam, nem indult el a gépem, alig sikerült taxit fognom, a taxi kirakott pár utcára innen és onnantól szaladtam a bőröndjeimmel, hogy ideérjek még időben. Akkor nem éreztem rossznak, csak most kicsit kezdem elveszíteni azt az erőt, amivel tartottam magam lassan két napja.

- A reptérről rögtön idejöttél? - pislog rám.

- Aha. Addig halogattam ezt a hazautazást, ameddig végül rohanásban zajlott - húzom pici mosolyra ajkaimat.

- Azóta nem voltál itthon?

- Nem. Azt mondtátok, hogy amíg nem tudom mit akarok, addig ne jöjjek. Igazatok volt, felesleges lett volna.

- Egyedül karácsonyoztál? - komorodik el az arca.

- Igen - sóhajtok. - De nem gáz, csak kicsit sok volt minden most egyszerre. Azt érzem, hogy a szívem szinte kiugrik a helyéről.