j u s t f r i e n d s ? ✔️

f o r t y - t w o

TODAY
London, airport

Van olyan mikor a szerelmi életed átveszi az irányítást és fontosabb lesz mindennél. Ezt te észre sem veszed, de a körülötted lévők bizonyára ezt rosszul fogadják. Egy ideig elfogadják és megértik a helyzetet, de valami mégis megváltozik. Ha nem kapsz időben észbe, akkor olyan embereket veszíthetsz el, akiket nem akarsz. Egy pillanatnyi gyengeség egy teljesen másik irányba sodorhat, de ha erőt veszel magadon, akkor képes leszel megtartani ezek között a tökéletes egyensúlyt.

Most valószínűleg kíváncsiak vagytok, hogy nekem sikerült-e. Egy ideig úgy éreztem, hogy minden rendben van, tökéletes a balance. De aztán történt valami, ami rádöbbentett, hogy valamit mégis elronthattam. Valami mégsem volt rendben. Kellett az a pillanat, hogy rájöjjek, mi mindent veszíthetek és visszavegyem az irányítást a kezeimbe, mert ha nem Te irányítassz, akkor a dolgok teljesen elszabadulnak.

2015. 06. 18.
Boston

- Majd írok, de szerintem nem tart sokáig - csókolt meg Cole, majd az öltözők irányába rohant, mert ismét késésben volt.

Én a lelátó felé sétáltam és Nancyt kezdtem el kutatni szemeimmel. A lány egy szürke pulcsiban, összefogott kócos hajjal és feltett lábakkal nyomkodta telefonját és néha felpillantott, hogy megnézze történik-e már valami a pályán.

- Hát helló - telepedtem le mellé, mire lassan rámvezette tekintetét és óvatosan elmosolyodott.

- Szia, Blaire - fordult vissza telefonjába és egy szót sem szólt.

- Van valami baj? - próbálkoztam be, hátha sikerrel járok és Nancynek csak ennyi kellett.

- Nem furcsa, hogy mostanában csak itt találkozunk? - szentelte ismét nekem figyelmét és mobilját az ölébe ejtette. - Ha Craig nem járna edzésre, akkor ennyi sem maradna?

- Micsoda? Nem, ez nem így van - kerekedtek el a szemeim. - Csak annyi minden van most.

- De ide mégis van időd eljönni - rántott egyet a vállán a lány, majd szemeivel a pályára érkezőket kezdte el követni. - A lényeg, hogy vele legyél. De nem baj... csak hiányzol, Blaire. Kurvára nincs rajtad és Craigen kívül senkim.

- Nancy, én kurvára félek, hogy mi lesz. Érted? Teljesen kivagyok, hogy szeptembertől mi lesz. Elmegy Cole, elmegy Ethan, elmegy Craig és kurvára elmegy mindenki - fakadtam ki halkan.

- De mi ketten itt maradunk. Rohadtul itt maradunk és ha eltávolodunk egymástól akkor kurvára nem lesz senkink. És ezt meg neked kéne megértened - fakadt ki a lány, mire nekem a torkomon akadt a szó.

- Igazad van... - motyogtam. - Észre sem vettem, hogy éppen a barátságunkat teszem tönkre. Ne haragudj.

- Nem haragszom... - rázta a fejét és tekintetét a pályára szegezte. Pár másodperc köztünk feszülő csend után Nancy rám nézett. - Csak ne legyél egy önző picsa - tartotta felém kisujját.

- Ígérem - nyújtottam felé sajátomat.

- Annyira izgi lesz a mai edzés - felejtette el teljesen a történteket és teljesen bepörgött. - Az utolsó. Hoztam egy csomag zsepit, de megfogadtam, hogy nem sírok. Nem fogok, csak a biztonság kedvéért.

- Rendes edzés lesz szerinted?

- Nem hiszem. Meccseznek egyet szerintem, valószínű beáll Morgan edző is, aztán mindenki elujságolja hova igazolt le és megbeszélik hogy legyen a záró buli - magyarázta a lány.