j u s t f r i e n d s ? ✔️

t w e n t y

TODAY
London, airport

Ha úgy érzed, hogy nem teljesen a tiéd, akkor gondolkozz el. Ne hagyd, hogy te teljesen az övé legyél, míg ő csak részben a tiéd. Ne hagyd, hogy az a fogalom annyiban kimerüljön, amennyit ő ad, hiszen mással még nem próbáltad, nem tudhatod. Ne hagyd, hogy miután megtörtént, lerázzon és hazamenjen, hiszen te nem csak ennyit érdemelsz. Igenis utána vigyen el kajálni vagy beszélgessen a szüleiddel. Ne hagyd, hogy kizárjon és titkolózzon, mert nem ezt érdemled. De legfőképpen azt ne hagyd, hogy kihasználjon, mert azt tényleg nem érdemled. Mert azt senki nem érdemli.

2014. 09. 16.
Boston

A vacsora jó volt, de ott sem igazán tudtam megnyílni. Ültem, mosolyogtam és nevettem mikor Sean valami olyat mesélt. Nem igazán értettem némelyiket, amik a kosárról szóltak, de bólogattam és hümmögtem olykor.

Megbeszéltük, hogy suli után átjön hozzánk és csinálunk valamit, ezért miután hazaértem nagyjából elpakoltam a szobámban. Átvettem az otthonis ruhámat és lementem a konyhába szétnézni, hogy csináljak valami ebédnek tekinthetőt. Anya korán elment dolgozni, ezért még nem volt semmi kaja, úgyhogy elővettem a fagyasztóból jó barátomat, a mirelit pizzát és bedobtam a sütőbe. Amíg sült, addig a konyha asztalnál ültem és a telefonomon neteztem várva a pizzára és Seanre. Már csak pár perc lehetett a elkészítési idő leteltéig, amikor csengettek és én abban a pillanatban ugrottam is kinyitni az ajtót.

- Szia - öleltem meg a fiút, aki kissé eltolt magától és egy csókkal viszonozta tettemet.

- Szia, bébi - lépett ki a cipőjéből, majd a táskáját is ledobta a cipőszekrényre. - Főzöl? - ráncolta homlokát.

- Fagyasztott pizzát - fogtam meg a kezét és magam után húzva léptem be a konyhába. - Miujság amúgy? - ültem fel a pultra, ami miatt anya már tuti rám szólt volna, ha otthon lett volna.

- Semmi különös - sétált lassan felém, majd a combjaim közt megállt és szorosan megölelt. - Veled miujság? - nézett ismét a szemembe.

- Öhm.. velem sincs igazából.. semmi - Az izgalom átvette felettem az irányítást és nem engedett gondolkodni.

Sean megcsókolt és mivel nem ellenkeztem az első után, folytatta. Heves csókcsatába bonyolódva a pasimmal, ültem a konyhaszekrényen. Mikor már a vetkőzésnél tartott az egész dolog, akkor rettenet hangosan megszólalt a telefonom ébresztője.

- Mikor kelsz te ilyenkor? - értetlenkedett a fiú, miközben nem zavartatva magát folytatta, amit elkezdett.

- Kész a pizza - ugrottam le a szekrényről és a fiút megkerülve siettem a sütőhöz.

- Most ez komoly? - nevette el magát hitetlenül.

- Bocsi, de meg fog égni. Sietek, ígérem - nyitottam ki a sütőajtót, melyből rögtön kiáramlott a gőz. Kivettem a pizzát és az asztalra tettem, majd tányérokért indultam, de elkapta a csuklómat és maga elé rántott.

- Én még nem igazán vagyok éhes - vonta fel egyik szemöldökét.

- Akkor ehetünk később is - rántottam meg a vállam, karjaimat magam előtt keresztbe fontam. A fiú hirtelen felkapott az ölébe, ezért lábaimat ösztönösen átkulcsoltam a derekán, majd kezeimmel is a nyakához kaptam. A hirtelen jött ötlete annyira megijesztett, hogy halkan felsikkantottam, de miután megéreztem ajkait sajátjaimon rögtön elhallgattam.

Sejtettem, hogy mi fog következni, de próbáltam elengedni magam és nem idegeskedni. El akartam hitetni magammal, hogy nem kell félnem, minden rendben lesz. De nem tudtam attól a gondolattól elhatárolódni, hogy az újra kezdett "tiszta lapos" kapcsolatunk is egy hazugságra épül. Azok után nem találkoztam Cole-al, de ez nem volt mentség a tetteimre.