j u s t f r i e n d s ? ✔️

s e v e n

○○○

◇TODAY◇
London, airport

Megtanultam, hogy azért, mert neked nem tűnik valami olyan súlyos dolognak, attól másnak igenis okozhat fájdalmat. Attól, hogy neked ez természetes, neki nem kell, hogy az legyen. Mi van ha elítél mind emiatt? Ráhagyod és azt mondod, hogy túl reagálja? Vagy talán a bocsánatáért könyörögsz és úgy gondolod igaza van? Mindkettő egy opció és te döntöd el, hogy melyiket választod. Mindenesetre a második kedvezőbbnek bizonyul. Ő is megnyugszik és te is. Újra fesztelenül tudtok beszélgetni és együtt lenni. Nem tudhatod mi lesz holnap, de azt tudod, hogy ő ugyanaz lesz és ugyanúgy szereted.

○○○

◇2014.06.12.◇
Boston

Reggel arra ébredtem, hogy Ethan a földről felnyúlt és lerántotta rólam a takarót. Magára húzta és tovább aludt. Már 9 óra volt, így nem próbálkoztam tovább az alvással. A telefonomért nyúltam, amin természetesen nem volt kikapcsolva a net. Az üzeneteim halmozódtak egymás felett. A közösségi oldalakról beérkező értesítések szépen sorakoztak a képernyőn és várták, hogy végre megnézzem őket.

Az üzeneteim nagy része a szombati buli miatt jött. Többen hívtak vagy egyszerűen csak érdeklődtek, hogy engem már meghívtak-e. Tipikus tini problémák.

Ethan elkezdett mocorogni, de nem szándékozott felkelni még mindig. Kikászálódtam az ágyból és lestoppoltam a fürdőszobát. Miközben bent készülődtem, megszólalt a csengő. Gondoltam anyához jön valaki, mert aki hozzám szokott jönni ilyen korán az Ethan, de a fiú éppen a szobámban aludt. Kiléptem a fürdőből és a szobám nyitott ajtaján behallatszott anya hangja, ahogy valakit éppen felküld a szobámba. Egy szál pizsiben ültem az ágyamon, Ethan pedig még mindig lent szuszogott. Az ajtó kinyílt és Sean lépett be rajta mosolyogva. Tekintete, az ágyam mellett még mindig alvó, fiúra tévedt és mosolygása átváltott dühbe.

- Mit keresel itt? - pattantam fel és odasétáltam hozzá, hogy köszöntsem egy csókkal, de a fiú elhúzódott. Megragadta a csuklómat és a szobám ajtaja elé húzott.

- Azt hittem, hogy csak moziba mentek - morogta.

- Kicsit kiborultam és Ethan itt aludt - mondtam el a valós okot, ami szerintem kitűnő érv is volt egyben.

- Ennyi erővel nekem is szólhattál volna? - csattant fel.

- De, Ethan... - kezdtem volna, de félbeszakított.

- Nem, bébi. Nincs de... Az, ha Ethannel alszol együtt, ugyanolyan mintha bármelyik másik fiúval - hangja tele volt méreggel és akármilyen halk próbált lenni, nem sikerült neki.

- Csak barátok vagyunk - nyúltam volna keze után, de durcásan elhúzta.

- Nem érdekel, bébi. Ez így nekem nem fér bele - öklét erősen összeszorította és tekintetemet kerülve, bámulta a falat.

- Nem történt semmi, csak..

- Jézusom, Blaire - sosem szólított még Blairenek. - Nem is feltételezem, de akkor sem szeretném, hogy egy másik fiúval aludjál egy szobában - jelentette ki komolyan. Ekkor Ethan dugta ki a fejét a szobámból és álmosan meredt ránk.