TODAY
London, airportNem sokára a jelenbe érek a kis monológjaimmal, de sajnos ezek sem adnak elég erőt és bátorságot ahhoz a helyzethez, amiben éppen vagyok. Hiába idézek fel minden egyes fontos percet nem jutok döntésre. Az agyam és a szívem mind-mind mást akar. Nehéz, de lassan itt az idő meghozni azt, ami most a legnehezebb. De addigis még egy pár pillanat a múltamból, hátha közelebb hozza a jelenem.
2016. 06. 15.
Boston- Nem, Ethan - nevettem el magam. - Nem megyek el veled randizni - nevetgéltem tovább.
- Te mondtad, hogy fejleszteni kell a képességeimet ezen a téren - tárta szét a karjait. - Itt a lehetőség.
- De ez nagyon beteg - vontam össze szemöldökeimet, miközben a hátamon feküdtem és a fejem lelógott az ágyról, ezért fejjel lefelé láttam a fiút.
- Úgy képzeld el, mint egy kiképzést - gondolkodott. - Te a mester, én a tanítvány - erre kitört belőlem a nevetés ismét. - Jó, és mindent én állok.
- Ebben az esetben - csillant fel a szemem egy pillanatra. - Benne vagyok.
- Egyből gondoltam - forgatta meg a szemeit. - Akkor holnap - kacsintott rám.
- Nem gondoltam volna, hogy az első Cole utáni randijaim egyike veled lesz - ráztam mosolyogva a fejemet.
- Ez diszkrimináció - ráncolta a homlokát. - Miért ne randizhatnánk?
- Mert ezer éve legjobb barátok vagyunk. Ez nagyon fura lesz.
- Abba nem gondoltál bele, hogy mivel én ismerlek a legjobban, ezért mindent úgy csinálhatok, ahogy tudom, hogy szereted, így ennél tökéletesebb randid nem is lehetne?
- Végülis - gondolkodtam el. - Egy próbát megér. Rég nevettem egy jót.
- Na látod. De most megyek és megszervezem életed legjobb randiját - tápászkodott fel. - Csókollak, Blaire! - küldött egy puszit a levegőben, majd eltűnt.
- Szia, Ethan - köszöntem el én is.
Izgatottan vártam a másnapot, hiszen végre valami képes volt kiszakítani a monoton hétköznapokból.
A Cole dolog azóta változatlan volt, de talán kezdtem ténylegesen túltenni magamat rajta. Legalábbis minden erőmmel azon voltam, hogy ez így legyen. A közösségi oldala természetesen ezerrel pörgött és mikor láttam róla egy-egy tökéletes képet, akkor a szívem szinte kifacsarodott, de próbálkoztam.
Közben a párizsi egyetemi felvételim pontjait vártam és az esélyeimet latolgattam egy újabb kiszakadási lehetőségre a távolba. Pár nap választott el attól, hogy megtudjam mi is lesz a sorsom, de az a pár nap a végtelenségnek tűnt.
2016. 06. 16.
BostonIzgatottan ébredtem másnap és azon kezdtem gondolkozni, hogy vajon Ethan mit találhatott ki. Ötletem sem volt, hogy mi lesz a program, de tényleg valami jóra számítottam.
Blaire Evans
Hova megyünk?
Mit vegyek majd fel?Ethan Moon
Valami csinit.
De nem leplezem le a dolgaimat.Blaire Evans
De kényelmesen csinit?
Vagy puccosan csinit?Ethan Moon
Legyen inkább kényelmes.
De csini ;)
YOU ARE READING
j u s t f r i e n d s ? ✔️
RandomTörténet egy különös barátságról, amely már a kezdetektől tart. Blaire és Ethan pelenkás koruk óta ismerik egymást. Az évek során olyan kötelék alakult ki a két fiatal között, ami mára már szakadhatatlan. Vagy mégsem? Egy váratlan fordulat és megvál...