j u s t f r i e n d s ? ✔️

f i f t y - f i v e

TODAY
London, airport

Még néhány óra választ el attól, hogy végre felszálljak a gépemre, ami talán odavisz, ahol új dolgok várnak rám. Ez a hely Boston. Talán furcsának tűnhet Bostont az új dolgokhoz kötni, hiszen már sokszor bebizonyosodott, hogy ott mindig ugyanaz vár. Viszont most egy olyan döntés előtt állok, ami talán súlyosabb, mint az eddigiek. Pedig volt egy jó pár. De ne rohanjunk ennyire előre.

Valószínűnek tartom, hogy sokatok úgy gondolta a történetem elején, hogy Ethan, a legjobb barátom lesz az, aki főszereplőként kezdte az életemben és minden eséllyel úgyis végzi. Nem tagadom, igazatok volt. Az Ethan lelke és az én lelkem közötti kapocs talán erősebb, mint bármi más az életemben. Évek óta része a létezésem szinte minden pillanatának, ami egy bonyolító tényezőnek számít. Egy ilyen szoros barátság átalakulhat akár szerelemmé is? Bizonyosan gondolom, hogy igen. Előfordult már ilyen a történelem során. De mi a helyzet nálunk?

2018. 08. 26.
Boston

- Mit veszel fel? - kérdezte Ethan, aki az ágyamon heverészett, miközben én a bowlingozásra készülődtem. Dél körül Cole hazahozott és minden eltűnésemről szóló gyanut elolszlatva úgy döntöttem, hogy bandázok egy kicsit Ethannel.

- Semmi extra. Egy short és egy top - kutakodtam tovább a szekrényemben.

- Hogy álltok most? Te és Cole? - pillantott fel a telefonjából. Egy pillanatra elbizonytalanodtam abban, amit tenni készültem. Hazudni neki. Utáltam magát azt az érzést is, amikor nem ő volt az első, akinek elmondtam valamit, de a hazugság teljesen kikészített. Viszont felvettem egy kellemes hangnemet és próbáltam leplezni füllentésemet.

- Szokásos - húztam el a számat. - Megint nem jutottunk egyről a kettőre. Talán ez a végzetünk - nevettem fel kínomban.

- Nem kell, hogy ez legyen - rántotta meg a vállát halvány mosollyal az arcán.

- Ezt hogy érted? - álltam meg egy pillanatra.

- Nála csak jobbat találhatsz - magyarázta halkan, mire én kezdtem rosszul érezni magam.

- Ebben sosem lehetünk biztosak - nevetgéltem kínosan, mire óvatosan felvonta a szemöldökét. Talán csak egy hirtelen jött reakció volt a részéről, de úgy éreztem, hogy meglepte a megjegyzésem. - Mármint mindig szokták mondani, hogy jöhet rosszabb. Nézd a cuki franciát, aki hetekig szédített, majd kiderült, hogy nem is úgy hívják, ahogy állította.

- Hidd el találhatnál olyat, aki kevésbé problémás.

Igazából erre nem tudtam mit felelni. Valószínűleg tényleg találnék Cole-nál kevésbé problémás fiúkat, de én egyetlen dologra vágytam, amit csak ő adhatott meg. Nyilván egy olyan "jófiú", mint például Ethan, teljességgel megkönnyebbülés lenne ezután a viharos kapcsolat után, de tetszett a kihívás, amit Cole jelentett nap mint nap.

- Vagy neked még mindig Ő kell? - kérdezősködött tovább. Valójában nem igazán tudtam hova tenni ezt a kérdést, mivel már annyiszor beszéltünk erről, de sosem ilyen formában.

- Nekem Párizs kell. A kettő nem működik együtt - próbáltam határozott lenni és lezárni a témát, de Ethan folytatta. Közben elkezdtem öltözni, ugyanis pár percen belül el kellett volna indulnunk.

- Hülye, hogy nem megy utánad. Nem is értem miért nem - mondta értetlenkedve.

- A Celtics volt az álma, ezt nehéz lenne Párizsból folytatnia - rántottam vállat. - Te sem hagynád ott a Lakerst egy lányért. Ez képtelenség.