The Maze Runner: Angel in the Maze

Hatodik fejezet

A Doboznál kezdték, amely az adott pillanatban éppen zárva volt. A dupla fémajtók a földből nyíltak. A fehér festék megfakult, felpattogzott rajtuk. Már kivilágosodott, az árnyékok a tegnapihoz képest ellenkező irányba nyúltak. A nap még mindig nem látszott, de úgy tűnt, bármelyik pillanatban előbukkanhat a keleti fal mögül.

Alby az ajtókra mutatott.

- Ez itt a Doboz. Pontosan havonta hoz nekünk egy újoncot, hetente pedig készleteket kapunk, ruhákat és ételt. Nem mintha nagy szükségünk lenne rá, eléggé önellátóak vagyunk.

Lucy bólintott. Bár emésztette a kíváncsiság, nagy nehezen meg tudta állni, hogy ne tegyen fel kérdéséket.

- Semmit se tudunk a Dobozról, érted? - folytatta Alby. - Nem tudjuk, honnan jön, hogyan jut ide, ki irányítja. A bököttek, akik ideküldtek, semmit se árultak el. Van áramunk, mi termeljük meg a legtöbb élelmünket, és ruhákat is szerzünk. Egyszer megpróbáltunk visszaküldeni egy fafejű Zöldfült, de ez a masina meg se mozdult, amíg ki nem rángattuk a kölyköt.

Lucy azon töprengett, mi lehet az ajtók alatt, amikor nincs ott a Doboz, de megállta a kérdezősködést. Egyszerre volt kíváncsi, frusztrált és csodálkozó, emellett a Sirató látványa is kísértette.

Alby rá se hederített, folytatta a mondókáját.

- A Tisztást négy részre osztottuk. - Feltartotta négy ujját, ahogy sorolta őket. - Kert, Vérház, Tábor, Tuskók. Világos?

Lucy egy kicsit várt, majd zavartan megrázta a fejét.

Alby felhúzta a szemöldökét, és folytatta. Nyilvánvaló volt, hogy ezer fontosabb dolga is lenne. Az északkeleti sarok felé mutatott, ahol a szántóföldek és a gyümölcsfák álltak.

- A Kert. Itt termesztjük a növényeket. A vizet a földben futó vezetékekből kapjuk. Mindig ott voltak, különben már rég éhen haltunk volna. Itt sose esik. Sose. - Délkeleti irányba mutatott, a karámok és a pajta felé. - A Vérház. Itt neveljük és mészároljuk le az állatokat. - Aztán a szánalmas viskó felé bökött. - A Tábor. Már kétszer akkora, mint amikor először idejöttünk, mert folyamatosan bővítjük, amikor küldenek fát meg egyéb plottyokat. Nem szép, de megfelel. Legtöbben úgyis odakinn alszunk.

Lucy feszülten koncentrált. Fejébe vette, hogy minden szót megjegyez és csak úgy vágyott a tudás után.

Végül Alby a délnyugati sarokra mutatott, ahol a korhadó fák és padok álltak.

- A Tuskók. A temető is ott van a sarokban, a sűrűben. Nincs ott semmi más. Ha van kedved, járhatsz oda pihenni, vagy üldögélni, engem nem érdekel. - Megköszörülte a torkát, láthatólag nem akarta tovább feszegetni a témát. - Mint a Gyűlésen is mondtam, a következő két hétben mindennap más Elöljárónál fogsz dolgozni, amíg rá nem jövünk, miben vagy a legjobb. Lögybölő, Téglázó, Szakács vagy Ekés leszel, valamilyen munkát mindenképp rád osztunk. Most gyere.

Alby a Tuskók és a Vérház között lévő Déli Kapu felé indult. Lucy követte, miközben újabb nyomasztó gondolatok gyötörték. Temető?, gondolta. Minek temető egy olyan helyre, ahol csak tizenévesek laknak? A gondolat jobban nyugtalanította, mint az újabb ismeretlen szavak.

Zavarában inkább a Vérház mellett álló karámokat vette szemügyre. Pár tehén rágcsálta a zöldes szénaboglyákat. Malacok dagonyáztak a napon, néha megmozdítva a farkincájukat, mintha jelezni akarták volna, hogy még életben vannak. Egy másik karámban juhok legeltek, de voltak csirkék és pulykák is. Dolgozók tüsténkedtek körülöttük. Mind úgy néztek ki, mintha egész életüket egy farmon töltöttél volna.