The Maze Runner: Angel in the Maze

Huszonharmadik fejezet

Lucy semmi újat nem hallott, de örült, hogy Alby próbálta mellőzni a szokásos gúnyolódást és oltogatást. Chuck is lassacskán megnyugodott, és már inkább érdeklődve nézett körbe, mint félve. A srácok visszamentek dolgozni, és egy pillantást se vetettek Albyra, Lucyra vagy a Zöldfülre. Csak tették a dolgukat.

Vacsoraidőre végeztek a körbevezetéssel, így Lucy elvitte Chuckot Serpenyőhöz, hogy bemutassa és szerezzen neki kaját. Mire leültek enni, Chucknak már be nem állt a szája.

- Annyira nem rossz itt. Mármint, az Útvesztő kicsit nyomasztó, de ez a hely egész otthonos. És igazad volt, Alby sem olyan ijesztő, mint elsőnek tűnt...

- Nekem Alby sosem volt ijesztő - mosolygott Lucy. Chuck aranyos kissrác volt, és most, hogy túllendült a kezdeti sokkon, kiderült, hogy energiával teli is.

- Felcsaptál bébiszitternek, Lucy? - ült le Minho a lányhoz. - Üdv, Zöldfül! Minho vagyok, a legjobb srác a Tisztáson.

- És a legszerényebb is - kacsintott a fiúra Lucy, mire Minho kinyújtotta rá a nyelvét.

- Te vagy a Futárok Elöljárója, ugye? - kérdezte Chuck, mire Minho bólintott. - És te Futár vagy, igaz, Lucy?

- Igen - nézett rá kérdőn Lucy, mivel nem értette, mire akart kilyukadni a srác. De aztán Chuck kibökte, ami igazán érdekelte:

- Ti együtt jártok?

Lucy és Minho is elvörösödött.

- Nem, dehogy! - rázta a fejét a lány. - Nem járok senkivel. Nincs nekem időm a fiúkra, a kiutat kell keresnem.

- Hogy nem jöttél még össze senkivel? - érdeklődött Chuck. - Úgy értem, te vagy itt az egyetlen lány, nem? Senki sem akart még összejönni veled?

Lucy elsápadt, mivel eszébe jutott Justin, Doug és Stan, akik közül az első már nem élt, a másik kettőt meg azóta se látta soha. Mondjuk, ők nem is szerelmet, csak a női adottságait keresték, de előtte is szinte mindenki flörtölt vele...

- Túl sokat kérdezel, Zöldfül - passzírozta be magát Newt Lucy és Chuck közé. Hideg tekintettel méregette a fiút. - Ráadásul olyanról, amihez nincs semmi közöd.

- Hagyd, Newt, nem tudhatta - védte ösztönösen Chuckot Lucy, majd a fiú felé fordult. - Nem, még senki sem akart rendesen összejönni velem, de nem is bánom. Komolyan mondtam, hogy nincs nekem időm a fiúkra. Egész nap kint futok az Útvesztőben, aztán visszaérek holt fáradtan, eszek valamit, majd bedőlök az ágyamba és alszok. Így is elég nehéz, nem akarok még azért is aggódni, hogy járni kezdek valakivel, akire aztán mindenki más meg féltékeny lesz.

- Hát... most, hogy így mondod, logikusnak hangzik - gondolkodott el Chuck. - De nem is tetszik senki? Ennyi fiú közül se tudsz választani?

- Tényleg bökött sokat kérdezel - hárított Lucy. Még sosem gondolkodott el ezen, és nem most akarta elkezdeni. - Majd támadd le a többieket a tábortűznél, én most elmegyek zuhanyozni. Ott találkozunk.

- A zuhanyban? - kérdezett vissza Chuck, mire Lucy felnevetett. Minho és Newt viszont fülig vörösödtek, és még véletlenül sem néztek egymásra.

- Ezt megadom, ez jó volt - törölgette a könnyeit a lány. - Na sziasztok!

A zuhany alatt azonban volt ideje gondolkodni. Lucy akaratlanul is Chuck szavain agyalt és hogy eddig igyekezett minél erősebbnek, minél fiúsabbnak tűnni. A haját már nem is hordta kiengedve. Talán ezért is volt ijedt Chuck, mikor először meglátta őt. És Newt szavaiból kiindulva mindegy, mit csinál, akkor se fog tudni soha rendesen beolvadni. Ebből pedig két dolog következett. Először (és ez volt a fontosabb), tényleg nem jöhet össze senkivel. Bárkit is választana, a többiek mind megsértődnének (talán Chuckot kivéve), ezzel pedig csak Alby állítását támasztaná alá, hogy mindent tönkretesz. Erre pedig a legkevésbé sem vágyott. Másodszor, ha már lányként van itt, talán képes lehet feltüzelni a fiúkat, hogy minél jobb és jobb teljesítményre sarkallja őket. Mindezt anélkül, hogy olyasmit ébresszen fel bennük, mint amit Justinban sikerült.