The Maze Runner: Angel in the Maze

Tizenhatodik fejezet

- Na, lassan ebédidő van - nézett Minho az órájára két órával később. Felállt a székről és az ajtóhoz sétált. - Készen állsz a látványra, ami odakint fogad?

- Azt hiszem - felelte Lucy, miközben követte Minhót.

Kiléptek a napfénybe, így Lucy egy pillanatig semmit sem látott. Ám amint kitisztult előtte a világ, megtorpant és eltátotta a száját.

A Tisztásnak azon a részén, ahol nem voltak se fák, se épületek, hanem csak a sík tér, fából készült falak magasodtak az ég felé. Minhónak igaza volt, nem látta, hol merre haladnak a folyosók, csak a farönkök tengerét tudta felfogni. Egyetlen kiálló része volt az útvesztőnek, egy kilátóra emlékeztető torony, ráadásul közte és a külső fal között egy kötél feszült. Az egész tákolmány nagyon viseltesnek tűnt, látszott, hogy régóta és sokszor használták; ám ez semmit sem vont le az értékéből. Lucy még sosem tisztelte ennyire a tisztársakat. Képesek voltak csupán egy teszt kedvéért építeni egy ilyet? Csak most érezte át igazán, mekkora felelősség van a Futárok vállán.

- Na, jössz, Zöldfül? - szakította ki ámulatából Minho. Lucy összerezzent és kicsit értetlenül nézett a fiúra: Minho szája most a füléig ért. - Tudom, hogy mennyire bejön a munkánk, de azért meg kéne ebédelni a verseny előtt.

- Jó, megyek már - durcáskodott Lucy, miközben Minho mellé szegődött. Még órákig el tudta volna nézni az Építők munkáját.

Ebédnél ismét mindenki szerencsét kívánt a lánynak, aki most a lámpaláz és az izgalom miatt alig tudta leküzdeni a sült húst. Mikor Newt megjelent mellette, kicsit jobban érezte magát, de akkor se tudott sokkal több ételt leerőltetni magán. Mikor a legtöbb tisztárs befutott ebédelni, Newt akkor állítatta fel Lucyt és Minhót, hogy elvigye őket az útvesztő bejáratához.

- Innen fogtok indulni - kezdte a magyarázatot. - Amint láthatjátok, négy elágazás van előttetek, azok mindegyike ki tud vezetni titeket. Ebből nyilván rájöttetek, hogy négy lehetséges útvonal van; ám ezekből kettőt le fogunk zárni a verseny alatt, de ha szerencsétek van, ez titeket nem fog érinteni.

Azzal elindult a bal szélső folyosón. Lucy és Minho szorosan a nyomában haladtak, miközben Newt tovább magyarázott; ám Lucy ezt csak fél füllel hallgatta, mivel minden erejével arra koncentrált, hogy megjegyezze az irányt, és hogy mikor merre kell fordulni.

- Lemértük a Futárokkal az időt és az összes útvonalat nagyjából ugyanannyi idő alatt lehet teljesíteni, így a verseny nem függ attól, hogy melyik irányba indultok el.

- Elképesztő... - suttogta Lucy, mire mindkét fiú meglepetten nézett rá. Ám a lány csak a falakat és a rendszer összetettségét látta maga előtt. - Elképesztőek vagytok. Ilyen útvesztőt építeni nem kis munka lehetett, ráadásul minden hónapban más útvonalat találtok ki... Ez elképesztő.

Minho csak vigyorgott, Newt azonban elpirult és gyorsan visszakanyarodott a versenyre.

Mire végigmentek az első útvonalon, már majdnem mindenki befejezte az ebédet és a kijáratnál gyülekezett. Amíg visszafelé sétáltak a bejárathoz, Lucyt büszkeség töltötte el, hiszen tökéletesen vissza tudta mondani Newtnak az útvonalat. A fiú is elégedetten nézett végig rajta, és Minho is úgy csapta vállon, mintha mindig is hitt volna benne.

Végigjárták a második és a harmadik útvonalon is, és meglepő módon Lucy nem zavarodott bele a dologba. Tökéletesen el tudta különíteni az egyes járatokat, még ha olyan komplex is lett közben a fejében a térkép, hogy azt más csak összevisszaságként értelmezte volna. A negyedik útvonalon aztán, ami a jobb szélső elágazásból indult, végre elértek a kilátószerű építményhez, ami Lucyt azóta érdekelte, hogy először meglátta. Newt felmászott rá, Lucy pedig követte és megkönnyebbülve állapította meg, hogy az épület nem volt magasabb, mint a Kilátó.