The Maze Runner: Angel in the Maze

Ötvenedik fejezet

Lucy arra ébredt fel, hogy valaki beszél hozzá. Azonban a szemét sem kellett kinyitnia ahhoz, hogy tudja, ki az.

- ...és így most minden Futár kint tölti az éjszakát az Útvesztőben. A károkat az Építők javarészt helyrehozták, és reméljük, hogy mivel egész nap dolgoztak, tovább bírják, mint tegnap. Amúgy egy óra múlva kellene záródnia a kapuknak és arra gondoltam, hogy most már bejövök és felkeltelek, hogy legyen időd rendesen felébredni, mielőtt jönnek a Siratók, de már fél órája beszélek és meg se mozdultál, szóval nem tudom, most hívnom kéne egy Kóroncot vagy...

- Vagy csak türelmesnek kell lenned és előbb-utóbb felkelek - nyögte Lucy, miközben a hátára fordult és kinyitotta a szemét. Chuck vigyorgott rá, mintha nem lenne semmi gond a világon és Lucynak hirtelen minden gondja elszállt. Bármit megadott volna, hogy a fiú arcán továbbra is csak ezt lássa.

- Jó reggelt, Lucy! - köszöntötte Chuck. - Vagyis inkább jó estét. Egy óra múlva záródnak a kapuk.

- Igen, azt felfogtam - ült fel a lány, miközben ásított egyet. - Nem gondoltam volna, hogy az egész napot átalszom. Miről maradtam le?

- Fú, azt sem tudom, hol kezdjem - jött izgalomba Chuck azonnal. - Képzeld, Thomas és a barátnője megfejtették a térképeket.

Lucy annyira nem ezt várta, hogy pár másodpercig csak pislogás nélkül meredt a fiúra. Aztán felpattant, de olyan hévvel, hogy Chuck a földön landolt.

- Micsoda? - hápogta döbbenten. - Mi az, hogy megfejtették?

- Nem igazán értem, de egy csomóan a Térképszobában dolgoznak. A másik lány is ott van, meg Newt és Alby is. A Futárok, köztük Minho és Thomas most kint vannak az Útvesztőben és arra készülnek, hogy kint töltsék az éjszakát. Newt azt mondta, hogy téged ne ébresszenek fel, hogy ki tudd pihenni magad...

De Lucy már nem figyelt rá. Kirontott az ajtón, majd amint füvet érzett a talpa alatt, azonnal a Térképszoba felé vette az irányt. Úgy érezte, mintha szétrobbanna az indulattól és a rengeteg felkavart érzelemtől.

Persze, hogy akkor kell kidőlnie, mikor minden fontos fejlemény történik. Teljesen haszontalannak érezte magát, hiszen amíg ő aludt, addig mindenki más a kijutásért vagy a túlélésért dolgozott. Mintha neki a Siratókkal való harcon kívül nem lenne más haszna, mintha ő nem létezne semmi másért, csak ezért. A gondolat olyannyira kiborította, hogy az amiatt érzett haragot is teljesen idegennek érezte.

Mindez azonban nem állította meg abban, hogy berontson a Térképszobába és magyarázatot követeljen. Mégis, mikor meglátta, mi folyik ott, megtorpant és csak bámult zihálva.

Az asztalokon halomban álltak a négyzetek, amik valamiért sütőpapírból voltak kivágva és mindegyiken egy-egy térkép szerepelt. Voltak, akik újabb lapokat vágtak ki, mások másoltak, megint mások pedig Alby és Teresa (mikor lettek ezek ilyen jóba? Alby azelőtt ki nem állhatta) segítségével egymásba illesztették a darabokat. Newt pedig valamit irkált egy lapra. Az érkezésére azonban mindenki abbahagyta, amit csinált és felnézett. Néhány másodpercig csak bámultak egymásra, mintha az idő is megállt volna.

Newt ocsúdott fel a leggyorsabban.

- Luce! - sietett oda hozzá. - Mi történt? Baj van?

- Mi van a térképekkel? - kérdezte a lány, figyelmen kívül hagyva Newt döbbent ábrázatát. - Chuck azt mondta, megfejtettétek őket.