The Maze Runner: Angel in the Maze

Harminckettedik fejezet

Lucynak semmi kedve nem volt kimászni az ágyból. A szendvicsek közül, amiket Newt hozott neki, csak egyet evett meg, azt is azután, hogy a fiú konkrétan könyörgött neki, így most a maradékkal szemezett, ahogy próbálta rászánni magát a felkelésre. Nem igazán aludt éjszaka, mégis alig várta, hogy kint lehessen az Útvesztőben és ne kelljen semmivel sem törődnie, csak a futással.

Igen ám, csak ahhoz előbb meg kellett mozdulnia.

Nyögött egyet, lerúgta magáról a takarót és felült. Tudta, hogy Minho hamarosan itt lesz, neki pedig indulásra készen kellene várnia, mégis alig bírta rávenni magát, hogy megmozduljon. Végül aztán az hajtotta előre, hogy nem akart ennyire gyengének mutatkozni Newt előtt, aki így is annyit aggódott érte, ami már az egészségtelen határait súrolta. Miközben felöltözött és összekészülődött, csakis arra ügyelt, hogy a gondolatai véletlenül se tévedjenek Ben közelébe.

Mire kopogtattak, már a késeit akasztotta fel az övére. Szorított egyet a copfján, majd kinyitotta az ajtót.

- Meg akartam kérdezni, hogy vagy - szólt Minho -, de látom, nem sokat aludtál.

- Hagyjuk inkább - csukta be maga után az ajtót Lucy és elindult Serpenyőhöz. - Hallottad, mi történt még?

- A lányra gondolsz? - kérdezte Minho, miközben a nyomába szegődött. - Ja, hallottam, Chuck nem bírta befogni tegnap vacsoránál. Állítólag a Zöldfül ismeri.

- Igen, ezt én is hallottam - dörzsölte meg a szemeit Lucy. El akarta mondani Minhonak az igazat, de nem akart itt a Tisztás közepén ráijeszteni mindenkire azzal, hogy mire veszik rá az Alkotók, így inkább csöndben maradt.

Serpenyő a szokásos módon köszöntötte őket, de Lucy érezte, hogy a Szakács fürkészve figyeli őt, mintha olvasni próbálna az arcáról. Sejtette, hogy ő is szívesen megkérdezné, hogy van, de nem erőltette a dolgot, amiért Lucy roppant hálás volt.

Ismét a Nyugati kapu felé vették az útjukat. Lucy kicsit már unta, hogy ennyiszer kell végigmennie a Nyolcas zónán, de Minho azt ígérte neki, hogy másnap már az Északi kapun fognak távozni, így nem zsörtölődött. Ahogy közeledett a kapunyitás időpontja, Lucy úgy nézett körbe egyre gyakrabban.

- Minden oké? - kérdezte Minho.

- Persze, csak... - Nem igazán akarta kimondani, mivel eléggé kínosnak érezte, plusz nem akart rossz gondolatokat ültetni Minho fejébe.

Sajnos úgy tűnt, a fiú így is kitalálta, mert elvigyorodott.

- Csak nem hiányolod a szőke hercegedet?

- Csak furcsállom, hogy nincs itt, ennyi az egész. Te is tudod, hogy az Átváltozásom óta mindig megvárja, míg elindulunk, mielőtt elkezdene bármi mással foglalkozni.

- Hiányzik neked - hajolt közel hozzá Minho, miközben tovább vigyorgott azon az idegesítő módon. - Na, csak nem kamuztál egy kicsit Chucknak? Ténylegesen tetszik neked egy bizonyos valaki...?

- Kár volt kinyitnom a szám - fordult Lucy a kapuk felé, véletlenül sem nézve Minho szemébe. Néha a falra tudott mászni a mindentudó hozzáállásától.

Szerencsére megmentette őt az idő, ugyanis a kapuk ekkor mind elkezdtek kinyílni. Lucy vetett még egy utolsó pillantást a Tisztásra - Newtnak továbbra sem látta nyomát -, majd mielőtt Minho megint megszólalhatott volna, kisprintelt az Útvesztőbe.