The Maze Runner: Angel in the Maze

Negyvenhetedik fejezet

A Táborhoz érve először keresztül kellett vágniuk az összegyűlt tömegen, majd miután bejutottak a házba, rögtön a lány szobája felé vették az irányt. Ám mielőtt beléphettek volna, belülről feltépték az ajtót és Jeff jelent meg izzadtságcseppekkel a homlokán.

- A lány eltűnt! - jelentette ki. - Csak egy pillanatra fordultam el és eltűnt! Valószínűleg kimászott az ablakon.

- Nem igaz, hogy egy percre nem lehet titeket egyedül hagyni vele! - fakadt ki Alby, majd kiviharzott a Táborból. Newt és Lucy összenéztek, majd követték. Nem szívesen ismerte be, de Lucy örült, hogy elnapolhatta egy kis időre a találkozást a lánnyal.

Kint azt látta, hogy Alby maga mellé vette Billyt és Jackson, majd elindultak az erdő felé, ahová egyedül bújhatott a Tisztáson. Lucy úgy tervezte, hogy miután körbenéz a nyílt területen, követi, de ekkor megakadt valamin a tekintete és reflexből az órájára nézett. Mikor megemésztette, mi történt, úgy érezte, mintha nyakon öntötték volna egy vödör jéggel.

- Alby! - kiáltotta, mire mindenki megtorpant és döbbenten néztek rá. A sötét bőrű fiú visszafordult az erdő széléről és visszarohant hozzá.

- Mi van? - kérdezte nyersen. - Nincs időm hülyeségekre, meg kell találnunk ezt a lányt, mielőtt...

- Már három perccel elmúlt zárásidő! - mutatott a nagy résekre Lucy. - És a Kapuk még mindig nyitva vannak!

Alby szintén a falak felé fordult, ahogy mindenki más is. Tíz másodpercre síri csend borult az egész Tisztásra, csak a késlegyek zümmögését lehetett hallani. Lucy ösztönösen Newt után kezdett kutatni a tekintetével, és amint megtalálta a tömegben, rögtön Chuck után nézett. Szép lassan beazonosított mindenkit, akit név szerint ismert és mindannyiuk arcára ugyanaz a sokk, döbbenet és félelem volt írva, mint amit ő is érzett.

A Kapuk nyitva maradtak. Először eltűnt a nap, aztán nem jött meg az ellátmány, most meg nem záródtak be a Kapuk. Az Alkotók mindent lekapcsoltak, ami működött eddig az Útvesztőben, de a nyakát tette volna rá, hogy a Siratókra ez nem lesz igaz. Ma ugyanúgy portyázni fognak, mint eddig mindig és most semmi sem védi őket tőlük.

Semmi, csak ő. Ő és a fegyverarzenálja.

Gondolataiból az szakította ki, hogy körülötte mindenki egyszerre kezdett beszélni. A fiúk a fejüket forgatták, egymást túlkiabálva igyekezték közölni a mondanivalójukat, de Lucy egy szót sem fogott fel az egészből. Csak állt dermedten, azon tanakodva, hogyan fogja tudni megvédeni őket, mikor az Útvesztő összes Siratója rájuk szabadul.

- KUSS LEGYEN! - ordította el magát Alby, mire mindenki elcsendesedett. A vezér arcára szintén rá volt írva a félelem, de mégis ő tűnt az egyik legösszeszedettebbnek közülük. - Az Elöljárók egy órán belül juttassák be az összes beosztottjukat a Táborba! Hozzátok magatokkal az összes zseblámpát és szerszámot, amit csak tudtok! Serpenyő, te és a Szakácsaid minden nem romlandó kaját hozzatok át ide, hogy ha esetleg beszorulnánk, ne haljunk éhen. Minho, hozd fel a pincéből az összes fegyvert, amit elbírsz! Az Építők emeljenek barikádokat a Kapuk szájában! Van egy órátok rá. Gyerünk, mozgás!

A fiúk szétszéledtek és bár nem múlt el a pánikhangulat, de az, hogy volt valami tennivalójuk, mégiscsak segített ezt kordában tartani. Ő maga már épp menni akart az Építőkkel, mikor Alby utánaszólt.

- Lucy, te velem jössz. Newt, Billy és Jackson szintén. Megkeressük a lányt és kiderítjük, miért van itt.

Lucy szó nélkül szegődött a nyomukba. Érezte, hogy Newt aggódó pillantásokat vet rá, de túlságosan lefoglalta a terv, amit elkezdett kidolgozni a fejében. Miközben átvágtak az erdőn, ő egyre csak ezen gondolkodott.