The Maze Runner: Angel in the Maze

Kilencedik fejezet

Az elkövetkező három napban Lucy újabb három Elöljárónál bizonyíthatott és sehol sem okozott csalódást. Legalábbis a visszajelzésekből, amiket a fiúk Newtnak mondtak, erre következtetett.

A Nyesők után az Ekéseknél dolgozott. Ezek a srácok javarészt a Kertben robotoltak, szántottak, gyomláltak, ültettek és néha még a Tisztást is takarították. Zart, aki elég határozatlannak tűnt a Gyűlésen, annál jobban értett a kerti munkához. Nem beszélt sokat, ami Winston után kellemes meglepetést jelentett Lucynak, viszont kőkeményen dolgoztatta őt kapunyitástól kapuzárásig. Gyomlált, megnyeste a gyümölcsfákat, zöldségeket ültetett és szüretelt. Lucy a nap végére úgy érezte magát, mint akit kifacsartak; a sok hajolgatástól fájt a dereka és a térde is sajgott, hiszen több órát térdepelt a földön, de nem panaszkodott. Végre lefoglalhatta magát, nem rágódott az elvesztett emlékein és nem morfondírozott azon, hogy a fiúk még mindig nem tudtak úgy elmenni mellette, hogy ne bámulják meg.

Következőnek a Zsákolóként próbálhatta ki magát. Bár az Elöljáróval kellett volna dolgoznia, valamiért mindig Billy és Jackson társaságában találta magát. Többnyire csak körbe-körbe járkáltak a Tisztáson és rászóltak néhány fiúra, akik lazsáltak, hogy menjenek vissza dolgozni. Bár Zart a Kertben töltött idő alatt ijesztő társaságnak írta le a Zsákolókat, Billy és Jackson nem feleltek meg a sablonnak - legalábbis Lucy megítélése szerint. Így, Gally nélkül mindketten félénkebbek és ezáltal szerethetőbbek voltak. Ez a munka nem terhelte meg annyira, de Lucy valamiért nem tudta elképzelni magát, ahogy járkál a Tisztáson és fenyegtően bámul a lustálkodókra. Főleg ebben a helyzetben nem, amikor senki se veszi őt komolyan.

Ezután a Lögybölők következtek. Lucy kénytelen volt egyetérteni Albyval, miszerint ez a legpocsékabb munka a Tisztáson, hiába volt csak a negyedik, amit kipróbált. Bár nem volt undorítóbb, mint a malac belsőségeiben turkálni, de a többiek lekezelő viselkedése feldühítette őt. Úgy kezelték a Lögybölőket, mintha felesleges emberek lettek volna, és emiatt Lucy akaratlanul is együttérzett velük. Tudta, hogy akármilyen munkát kap, nem lesz ilyen beképzelt és pöffeszkedő a Lögybölők előtt. Különösen úgy, hogy úgy érezte, őt is ugyanígy kezelik csak azért, mert lány. Ezt az észrevételét el is mesélte Newtnak, mikor visszafelé ballagtak a Táborba a Lögybölőkkel töltött nap után.

- Mindenki fontos a Tisztáson - puffogott Lucy. - Mindenki, végezzen akármilyen munkát, létfontosságú ahhoz, hogy ezt a rendszert tovább működtessük. Mégis, egyesek azt képzelik, hogy ők a világ királyai, csak azért mert Zsákolók, Nyesők, vagy Futárok. Ez az igazságtalanság sokkal jobban kiborít, mint bármi más a Tisztáson...

Newt csendben hallgatta Lucy monológját és olyan átható tekintettel vizsgálta a lány arcát, hogy Lucy megint ugyanannyira zavarba jött, mint a fürdőszobában. Szerencsére épp ekkor értek el Serpenyőhöz, így sikerült elrejtenie a megjelenő pírt az arcán.

Másnap reggel először fordult elő, hogy Lucynak nem volt kedve dolgozni menni. Ahogy lustálkodott az ágyában, hirtelen rájött, hogy éppen egy hete érkezett a Tisztásra. Sokkal hosszabb időnek érezte, mintha az egész életét itt élte volna le csecsemőkorától számítva. Lassan már a tisztársak szójárását is átvette, ahogy a viselkedésüket és a szívósságukat is. Kezdett ő is vérbeli tisztárssá válni, de ettől csak jobb kedvre derült. Talán mégis idetartozik és még odáig is elmerészkedhet, hogy ezt a helyet az otthonának nevezze.

Kopogtattak, mire Lucy bosszankodva kimászott az ágyból és a szemébe hulló haját hátrasimítva ment ajtót nyitni. Newttal találta szembe magát, aki a szokásos „Jó reggelt, Luce!" köszöntés helyett most csak leesett állal bámult rá.

- Szia! - köszönt Lucy, miközben az egyik szemöldökét felvonva vizsgálta Newt arcát. A fiúnak sikerült becsuknia a száját, ám az arca most hirtelen vörösbe váltott. Lucy még mindig nem értette, mi baja volt a fiúnak, így végignézett magán. Halványrózsaszín hálóruha volt rajta, aminek az egyik pántja lecsúszott a vállán, és a combja közepéig ért. Az éjszaka különösen meleg volt, ezért választott lengébb öltözéket az alváshoz. Felnézett, és elkapta Newt tekintetét, ahogy a lecsúszott pántot bámulta a vállán. Hirtelen az ő arca is rózsavörössé vált.