The Maze Runner: Angel in the Maze

Harminckilencedik fejezet

Lucyt másnap reggel kopogás hangja ébresztette. A lelkizős beszélgetés után ő és Newt kimentek Thomashoz és Chuckhoz, ahol Newt beavatta a fiút Alby állapotának részleteibe, miközben elárulta neki, hogy a másnap tartandó Gyűlésen azt fogják megbeszélni, hogy mit csináljanak vele, hiszen mindegy, mit tett, azért megszegte a legfontosabb szabályt. Thomas nem igazán lelkesedett az ötletért, és meg kell hagyni, Lucy sem, de értette, miért volt erre szükség. A Tisztást erősen megosztotta az, amit véghez vittek és muszáj volt valami kompromisszumot kihozniuk a helyzetből, hogy mindenki valamennyire elégedett legyen, és ne zilálják szét még jobban a rendet.

Így esett, hogy Lucy most Newt ébresztésére kelt, ugyanis mint szemtanúnak, neki is meg kellett jelennie a Gyűlésen. Gyorsan felöltözött egy kényelmes öltözetbe (Newt szigorúan kikötötte, hogy mindegy, mit mond, nem mehet ki az Útvesztőbe és azok után, amit átélt, Lucy most nem is igazán sietett vissza), ami jelen esetben egy rövidnadrágot, egy trikót és egy tornacipőt jelentett. Az övére természetesen most is felcsatolta a rudat, a haját nem fogta össze, csak kifésülte, hogy álljon valahogy, majd kilépett a szobájából, ami előtt Newt várakozott.

- Jó reggelt, Luce! - köszöntötte Newt. Lucy csak most döbbent rá, mennyire hiányzott neki ez a köszönés reggelente. Ahogy elindultak, a fiú átnyújtott neki egy almát. - Lehetőleg próbáld nem felhúzni magad Gallyn és a többi francos bököttön. Muszáj, hogy megőrizd a hidegvéred Tommy kedvéért.

- Mondani könnyebb, mint megtenni - harapott bele az almába Lucy. - De igyekezni fogok.

Besétáltak a Táborba, majd be a Tanácsterembe, ahol már mindenki ott várta őket. Thomas egyedül üldögélt szemben az Elöljárókkal, akik a szokásos félkörben helyezkedtek el. Alby széke üresen állt, amit látva Lucy kicsit elszomorodott. Azért küldött egy halvány, de bátorító mosolyt Thomasnak, miközben beállt Minho mögé és csendben tovább ette az almáját. Látta, hogy Gally szúrós szemmel nézett rá, de a legkevésbé sem érdekelte.

Newt elfoglalta az Alby üres széke melletti helyet, körbenézett az egybegyűlteken, majd belefogott.

- Betegeskedő vezetőnk nevében ezennel megnyitom a Gyűlést. - Látszott a szemén, hogy semmi kedve sincs az ilyen formaságokhoz. - Ahogy mindannyian tudjátok, az elmúlt pár nap tiszta őrület volt, és az események a Zöldfülünk, Tommy körül összpontosultak, aki most itt áll előttünk.

Thomas zavarában elpirult.

- Ő többé nem számít Zöldfülnek - mondta Gally a szinte már nevetségesen reszelős hangján. - Most már csak egy szabályszegő.

Gally szavai izgatott sustorgást váltottak ki a megjelentek körében, de Newt mindenkit elhallgattatott. Lucy legszívesebben elkezdett volna kiabálni, de inkább még egyet beleharapott az almába, hogy csöndben maradjon.

- Gally - hunyta le a szemét egy pillanatra Newt -, próbáld tartani magad a francos rendhez. Ha minden egyes szavam után fecserészni fogsz, akkor inkább húzz a fenébe, nem vagyok jó kedvemben.

És még ő mondja nekem, hogy fékezzem magam, gondolta Lucy, aki minden igyekezete ellenére sem tudta elfojtani önelégült mosolyát. Rákacsintott Thomasra, majd azt figyelte, ahogy Gally keresztbe fonta a karját, és hátradőlt a székében.

Newt küldött egy szigorú pillantást Gally felé, majd folytatta.

- Örülök, hogy ezen is túl vagyunk - mondta a szemét forgatva. - Azért gyűltünk ma össze, mert tegnap szinte az összes kölyök rám akaszkodott, hogy Tommyt vagy pocskondiázza vagy istenítse. El kell döntenünk, mi legyen vele.

Gally előrehajolt, de Newt gyorsan ráförmedt, mielőtt bármit is mondhatott volna.

- Majd te is szóhoz jutsz, Gally. Egyszerre csak egy beszél. És te, Tommy, egy szót se szólsz, csak ha mi kérdezünk. Világos?