The Maze Runner: Angel in the Maze

Harmincötödik fejezet

Thomas eléggé ramatynak találta az új életét.

Már az is rettenetesen zavarta, hogy semmire sem emlékezett a múltjából, aztán ott volt Ben, aki megpróbálta megölni, majd az eszméletlen lány, a halott Sirató, és az értelmetlen vágya, hogy Futár legyen. Valamiért úgy érezte, ez a munka való neki; talán csak azért, mert mióta a Kertben volt, már teljesen tropára ment a térde és a dereka. De nem. Valami más oka is volt. Egyszerűen vonzotta őt az Útvesztő, úgy érezte, neki az a feladata, hogy odakint keresse a kiutat. Erőnek erejével kényszerítette magát, hogy tovább folytassa a gyomlálást és elterelje a gondolatait. Nem akart szégyent hozni Lucyra, aki felelősséget vállalt érte.

Mire eljött a délután, Thomas már majd' elájult a kimerültségtől. Fáradtan és fájó háttal a konyha felé indult egy kis vízért és ennivalóért. Csak két órája ebédelt, de már be tudott volna falni egy egész tányérnyi ételt. Beleharapott egy almába, majd lehuppant Chuck mellé. Newt is ott ült a közelben, egyedül, tudomást sem véve a többiekből. A szeme véreres volt, a homlokán gondterhelt ráncok sorakoztak. Thomas nézte, ahogy Newt a körmét rágja és a folyton a kapukat szuggerálta, mintha imádkozott volna. Még nem látott tőle ilyet.

Chuck is felfigyelt rá, és feltette a Thomasban is megfogalmazódott kérdést.

- Ennek meg mi baja? - suttogta. - Olyan képet vág, mint mikor Lucy az Átváltozással szenvedett.

- Nem tudom - válaszolt Thomas. - Miért nem kérdezed meg tőle?

- Minden egyes francos szót hallok - szólt oda Newt. - Nem csoda, hogy senki se akar a közeletekben aludni!

Thomas úgy érezte, mintha lopáson kapták volna, de tényleg aggódott. Newt azon kevesek közé tartozott, akiket kedvelt.

- Mi a baj? - kérdezte Chuck. - Ne vedd a szívedre, de plottyosan nézel ki.

- Az egész francos világ - válaszolt a fiú, majd elcsendesedett, és egy hosszú pillanatig a távolba révedt. Thomas épp kérdezni akart, amikor Newt folytatta a mondatot. - A lány a Dobozból. Folyamatosan nyögdécsel, és fura dolgokat motyog, de nem ébred fel. A Kóroncok mindent megtesznek, hogy táplálják, de egyre kevesebbet eszik. Valami nagyon nincs rendben az egész francos helyzettel.

Thomas lenézett az almájára, és beleharapott. Savanyúnak érezte.

Newt nagyot sóhajtott.

- Bökd meg, de nem ez zavar igazán.

- Akkor micsoda? - kérdezte Chuck.

Thomas előrehajolt, hátha olyasmit hall, ami legalább egy időre elfeledteti vele a lányt. Newt hunyorogva az Útvesztő egyik bejárata felé pillantott.

- Alby, Minho és Luce - suttogta. - Már rég vissza kellett volna érniük.

Ebben a pillanatban apró durranások százai visszhangoztak keresztül az Útvesztőn. Thomas értetlenül pislogott, de úgy tűnt, a fiúk tudják, hogy ez mit jelentett, mert hirtelen mindenki megállt és a kapuk felé fordult. Newt felpattant és teljesen elsápadt.

- Nem lehet... - motyogta, miközben olyan arcot vágott, mint az űzött vad.

- Newt! - rohant oda hozzájuk Winston. - Ez nem...?

- Lucy harcol! - érkezett meg egy másik fiú is. - Belefutottak egy Siratóba!

- Nyugodjatok már meg! - mordult rájuk Serpenyő, ahogy elhaladt mellettük. - Lucy már megölt egy Siratót, emlékeztek? Biztos ezzel is könnyen elbánik.